Tudomány
1848 szabadságharc (1848 szabadságharc, megemlékezés, )

Magyarországra szöktek a hazát védeni

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2015. 02. 09. 18:00

A forradalom hírét véve százával, ezrével szöktek haza a birodalom távoli pontjain szolgáló magyar bakák 1848-ban. Szökésük "gyanítható oka a hazaszeretet" volt. Az 1850. február 9-én elhunyt Lenkey János egész századát haza hozta.

Korábban a témában:

Emlékszünk még, mit kívánt a magyar nemzet 1848 márciusában? A 12 pontból a 10. így fogalmaz: “A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk”. A soknemzetiségű Habsburg Birodalom vezetői ugyanis minden eszközzel elejét akarták venni a nemzeti mozgalmaknak, ezért – többek között – a különböző tartományok “békéjét” igyekezzek idegen ajkú katonasággal őrizni. Ettől remélték, hogy az esetleges felkelés, rebellió esetén a fegyveres erők hűek maradnak a központi kormányzathoz.

A szökés oka…

A taktika nem vált be. A magyar forradalomról értesülve százával, ezrével szöktek haza a magyar katonák Galíciából, Itáliából, a birodalom legtávolabbi pontjairól. Jöttek egyedül, csapatostól, napokon, heteken át bujkálva, bolyongva, sokszor kalandos utakon, hogy letegyék az esküt a szabad magyar kormány kezébe. Életüket tették kockára, szökésük az egyik legsúlyosabb fegyelmi vétség volt a császári-királyi haderőben.

Vélhetően nem is tudta az írnok, mennyire rátapintott az igazságra, amikor például Wirágh Gedeon hadnagy körözésére a személyleírás után ezt a mondatot véste: “A szökés gyanítható oka: hazaszeretet” – idézi a dokumentumot Nemeskürty István 1848-49, “Kik érted haltak szent világszabadság” című könyvében. Ez vezette a Galíciában állomásozó Lenkey János századost és huszárait is.

 Fotó: MTI/Komka Péter

Eltűnt a század

Petőfi szavai:

“Kapitány uram, mi
Engedelmeskedünk
Ugy, ha előre megy,
És nem hátra velünk.
Vitéz kapitány úr,
Legyen a vezérünk,
Ilyen ember kell, mint
Kapitány ur, nékünk!

Annyi szent, hogy minket
Vissza nem visz innen
Sem a generális
Sem pedig az isten.
Kötelességünkről
Ne beszéljen nékünk,
Szentebb a haza, mint
A kötelességünk!”

Itt a haza földén,
Hová vont szívetek,
Forró öleléssel
Üdvözlünk titeket,
Vitéz jó testvérek,
Üdvözlünk ezerszer…
Beszéljen akármit
A hadügyminiszter!

(Részletek Petőfi Sándor: Lenkei százada című verséből)

Lenkey története 1848. áprilisában kezdődött, amikor Stanislauban a tüntetésekre, forradalmi megmozdulásokra reagálva a karhatalom a tömegbe lőtt, egy ember meghalt. A forradalmár temetésén Lenkey és egész huszárszázada megjelent sőt, huszárok vitték a koporsót. Annak a hatalomnak a katonái, amely a tömegbe lövetett… “A békülékenységet szolgálandó” – indokolta később, aradi perében a százados.

Óriási balhé kerekedett belőle, veszekedés, ajtócsapkodás az ezredparancsnoknál, majd hat napi laktanyafogság a “békülékeny” Lenkeynek. Amikor végre visszatért egységéhez, az a megdöbbentő hír fogadta, hogy a század eltűnt. Tisztekkel, legénységgel együtt egyszerűen felszívódott, senki nem tudta hova és miért. A százados annyit kiderített, hogy az iránta érzett szolidaritásból léptek meg, igazságtalannak tartották a fogdát.

A parancsnokságon csendben el akarták tussolni a kínos ügyet. Lenkeyt megbízták, hogy keresse meg a huszárokat, és ha visszajönnek, senkit nem büntetnek meg, mintha az egész meg sem történt volna. Gyorsan meg is találta őket, a legényeknek viszont eszük ágában sem volt visszamenni. Magyarországra tartanak, és mivel tapodtat sem mozdulnak szeretett parancsnokuk nélkül, a kapitány úr tekintse magát fogolynak – mondták.

“A hazát veszedelemben lenni értették”

Lenkey így is tett, és Fiáth Pompeius főhadnaggyal együtt egy hintón utazva “rabként” folytatta az utat. Máramarosból június 1-jén jelentették: “Az este Galíciából … egy divisió huszár katonaság, tisztjeit erőltetve, Körösmezőn keresztül Máramarosszigetre jött, azon okot adva hazájukba való jövetelükre, hogy a hazát veszedelemben lenni értették.”

Mészáros Lázár hadügyminiszternek fájhatott a feje, hogyan fogadja a hazatérőket anélkül, hogy összeütközésbe kerülne Béccsel, de a magyar közvélemény ellenébe se menjen. Így hát nyilatkozatban ítélte el az akciót, majd a délvidékre, a szerbek ellen küldte a csapatot. Lenkey fiai kiválóan verekedtek, parancsnokuk később tábornoki rangig vitte. A szabadságharc után Haynau várfogságra ítélte Lenkey Jánost Aradon, ahol 1850. február 9-én hunyt el.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

In this photograph taken on February 3, 2017, Nepalese women Pabitra Giri (L) and Yum Kumari Giri (R) sit by a fire as they live in a Chhaupadi hut during their menstruation period in Surkhet District, some 520km west of Kathmandu. - The practice of banning women from the home when they are menstruating is linked to Hinduism and considers women untouchable at this time. They are banished from the home -- barred from touching food, religious icons, cattle and men -- and forced into a monthly exile sleeping in basic huts. Chhaupadi was banned a decade ago, but new legislation currently before parliament will criminalise the practice, making it a jailable offence to force a women to follow the ritual. (Photo by PRAKASH MATHEMA / AFP) / TO GO WITH AFP STORY: Nepal-women-religion-society, FEATURE by Annabel SYMINGTON
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.