Horthy Miklós a kormányfő és két minisztere kíséretében Hitler meghívására érkezett Berlinbe 1938 augusztusában. A csaknem egy hétig tartó tárgyalások során a Führer azt akarta elérni, hogy Magyarország indítson támadást Csehszlovákia ellen, ami alapot adhat a német beavatkozásra és cseh területek bekebelezésére. Cserébe a teljes, Trianonban északi szomszédunknak ítélt terület, azaz az egykori Felső-Magyarország visszacsatolását ígérte. Nemcsak a Felvidékről volt tehát szó, 1920-ban Kárpátalja is Csehszlovákia része volt.
Nincs kompromisszum
A kormányzó nemet mondott. Tudta jól, hogy ez az akció nagyon könnyen nemzetközi konfliktussá szélesedne, és egy ilyen helyzetben nem akarta elvállalni az agresszor szerepét. Így Hitler háború helyett a tárgyalóasztalhoz ült. Szeptember végén Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és Franciaország aláírta a Csehszlovákia felosztásáról rendelkező müncheni egyezményt. Ennek egy függeléke tartalmazta, hogy a Szlovákiában élő kisebbségek sorsát az érintett országok kétoldalú tárgyalások során tisztázza. Amennyiben nem jutnak dűlőre három hónapig, a négy nagyhatalom dönt a kérdésben.
Az “alkudozás” Komáromban kezdődött a szlovákiai oldalon október 9-én, a város lakossága virágesővel fogadta a magyar delegációt, a templomok tornyaira magyar zászlót tűztek, az utcákon a Himnuszt énekelték. A Kánya Kálmán külügyminiszter vezette küldöttség az 1910-es népszámlálás adataira hivatkozva 12 940 négyzetkilométernyi, többségében magyarok lakta területet követelt 1,03 millió lakossal. A szlovákok és ruszinok körében népszavazást javasoltak. A szlovák fél természetesen mindent kapásból visszautasított, így a döntés visszakerült a nagyhatalmak kezébe.
Leírhatatlan öröm
Franciaország és Nagy-Britannia érdektelenségre hivatkozva távol maradt, a német és olasz politikusok pedig november 2-án meghozták az úgynevezett első bécsi döntést. A szlovák delegáció szinte sokkot kapott, Magyarország számára viszont hatalmas volt a siker: vér nélkül valósult meg egy tisztán etnikai revízió a Felvidéken. A visszatért terület 11 927 km2 volt 1,06 millió lakossal, amelynek az 1941-es magyar népszámlálás szerint 84 százaléka volt magyar nemzetiségű. Szlovákiában mintegy 67 ezer magyar maradt, 85 ezer szlovák került a magyar oldalra.
Eufórikus hangulat uralkodott el az országban, kormány és ellenzék, az utca embere együtt ünnepelt. A honvédség november 5-én kezdte meg bevonulását a visszacsatolt területre. Horthy fehér lovon vezette a honvédeket 6-án Komáromba, majd 11-én Kassára. Mindenhol kitörő örömmel fogadták a visszatérő magyar hatalmat, tömegek ünnepeltek az utcákon. Az I. bécsi döntés jogilag is teljesen “tiszta volt”, hiszen a müncheni konferenciából eredően, a nyugati nagyhatalmak beleegyezésével és önkéntes távolmaradásával született meg.
Persze nem volt mindenki maradéktalanul elégedett. Bethlen István szerint Németország a döntésnél semmibe vette a magyar érdekeket, míg Hitler úgy vélte, a magyarok túl sokat akarnak és túl olcsón. Tény, később megfizettük az árát, méghozzá kamatostul.
