Tudomány

Bizonyították a nukleáris telet

Most először sikerült tudományosan alátámasztani, hogy a dinoszauruszok kipusztulását okozó aszteroida nyomán átmeneti, de az egész bolygóra kiterjedő nukleáris tél köszöntött be.

Korábban a témában:

Hatvanhatmillió évvel ezelőtt egy 9,9 kilométer átmérőjű kisbolygó csapódott a mexikói Yucatán-félszigetbe (Chicxulub-kráter). Katasztrofális események sorozata indult el, ami végül a bolygó egyik legsúlyosabb tömeges kihalásához vezetett. Számítógépes szimulációk szerint órákkal a becsapódást követően a Földet erőteljes rengések, szökőárak és globális vadtüzek sújtották.

Mikroorganizmusok rejtik a bizonyítékot

Ezután a légkörbe került óriási mennyiségű por és korom elnyelte a napsugarakat, sötétségbe borítva a Földet. A növények nem jutottak elég fényhez a fotoszintézishez, ami a tápláléklánc széleskörű összeomlásához vezetett. Ezzel egy időben a bolygó felszíne is hűlni kezdett. Mivel a víz tovább megtartja a hőt, mint a szárazföld, vagy a levegő, kezdetben jelentős hőmérsékletkülönbségek voltak a légkör és az óceánok között, ami nagy erejű viharokat és hurrikánokat eredményezett. A globális tél ugyanakkor nem tartott sokáig: néhány hónappal, vagy esetleg évtizeddel később a por és a korom lehullt a földre és az óceánokba, szabad utat adva a napsugaraknak, hogy újra felmelegítések a bolygót.

Ez a forgatókönyv mostanáig csak egy nehezen bizonyítható elmélet volt. Holland kutatók viszont most azt állítják, hogy elsőként sikerült meggyőző bizonyítékot találniuk a globális tél alátámasztására. A 66 millió évvel ezelőtti hőmérséklet rekonstruálása érdekében a kutatók egy óceánban élő mikroorganizmus (Thaumarchaeota) lipidjeit elemezték, amelyet a texasi Brazos folyó területén lévő üledékes kőzetek őriztek meg. Ezek a mikroorganizmusok a tengervíz hőmérsékletéhez igazítják a sejtmembránjukban lévő lipidek összetételét. Amikor az organizmus elpusztult, lesüllyedt a tengerfenékre és lipidjeit a homokos óceáni üledék őrizte meg.

Kihűlt a tenger

A hajdani globális tél rövidsége miatt a kutatók nehezen találtak olyan területet, ahol az üledékréteg elég vastag volt ahhoz, hogy érdemes legyen az árulkodó lipidek után kutatni. A Brazos folyó környéke azonban megfelelő terepnek bizonyult: a krétakorban ugyanis meleg tenger borította a területet – mondta a tanulmányt vezető Johan Vellekoop, az Utrechti Egyetem munkatársa. Az aszteroida-becsapódást követően szökőár söpört végig a területen, több rétegnyi homokkal borítva be azt. A holland kutatók ebben bukkantak olyan vékony üledékrétegre, amely a jelentős lehűlést bizonyító lipideket rejtette.

“Az új technológiák segítségével sikerült megállapítanunk, hogy a tengerfelszín hőmérséklete 30 Celsius-fokról 23 Celsius-fokra, vagy még alacsonyabbra süllyedt. Ez néhány évig tartott, nem tovább néhány évtizednél. Amikor a por elkezdett visszahullani a földre, a hőmérséklet megint emelkedni kezdett, ami szintén kiolvasható az üledékekből” – mondta a szakember.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.