Először másfél éve számoltunk be a holland Bas Lansdorp Mars One névre keresztelt projektjéről, amely néhány ember számára lehetőséget biztosítana arra, hogy eljusson a vörös bolygóra. Kilenc magyar is jelentkezett.
Egyikük a 38 éves Méhes Krisztián aki gyerekkora óta űrsétáról álmodozik, a repülés szerelmese. Tíz éve siklóernyőzik, a veszélyektől sem riad vissza,és az sem zavarja, hogy a Marsról nincs visszatérés a Földre. Ahogy a kisalfold.hu-nak adott interjújában kifejtette: „egy olyan világba érkezünk majd meg, ahol ember még soha nem járt, soha nem tudhatta, milyen a valóságban. Ha valamit elcsomagoltunk az útra, az van, amit kifelejtettünk, az nem létezik onnantól kezdve”.
Hozzátette: ha úgy nézzük, a legtöbb ember az egész életét feláldozza azért, hogy ne történjen benne semmi nagyszerű. Hány felfedezéssel lenne kevesebb a történelemben, ha a célhoz vezető úton az ember az áldozatoktól tartott volna? Nem az a legnagyobb veszteség, ha valamit az ember nem tesz meg, hanem az, hogy ha nem tesszük meg, amikor megtehettük volna. Szerinte egy új világ kapujában áll az emberiség, és ő csak át szeretne lépni rajta.
Arról, hogy milyennek képzeli el a Marsot, ezt mondta: Homok, kövek, még egy kis homok, néhány hatalmas porvihar, és remélhetőleg az a szállás-rendszer, amit évekkel előtte az előre küldött robotok felépítenek. Ha nem ez fogadna minket, bajban lennénk majd. Hozzátette, hogy rengeteg érdekes kérdést vet fel az ottani élet, például, hogy milyen lehet három ember társaságában élni két teljes évig egy közepes ház méretű helyen, vagy hogy miből lesz víz, levegő vagy akár élelem a számukra. Ehhez képest csak a legkisebb kérdés az, hogy mi fogadja majd őket az érkezésükkor.
Nagyobb kérdés az, hogy lesz-e ott valaki kinyitni a zsilipet, amikor a második 4 fő megérkezik 2 év múlva, vagy elromlik mondjuk egy 150 forintos szelep valahol, és nem tudják megjavítani időben. “A túlélésnek egy igen speciális formája lesz ez az út, percenként kihívásokkal” – fogalmazott.
És hogy mi motiválja erre a különleges kalandra? Mindenképpen az ismeretlen felfedezése és az a lehetőség, hogy az emberiségnek egy olyan lépésében vehetnék így részt, ami örökre megváltoztatja majd a jövőképet. Kiemelte: eddig egy faj voltunk, ami egy bolygóhoz volt kötve, de holnap egy olyan faj leszünk, ami képes elterjedni először a Naprendszerben, aztán párezer év múlva mondjuk a Tejútrendszerben. Krisztián úgy véli, hogy ma egy olyan faj vagyunk, ami egy helyi katasztrófa esetén nyom nélkül kihalhat, holnap már olyanokká válunk, akik túlélhetik a másik csoportot.
