A hagyomány szerint miután Jézust levették a keresztről, testét lepelbe burkolták. A textilen a mai napig látható a Megváltó testének és arcának lenyomata. Az egyetlen probléma, hogy a lepel eredetiségét mindmáig nem sikerült tudományos eszközökkel bizonyítani. Az évtizedek óta tartó vita, új érvek és bizonyítékok rendszeres feltűnése pro és kontra pedig azt mutatja, sokan egyértelmű hamisítványnak sem tudják elfogadni.
Megkínzott, keresztre feszített ember képmása
A lepel 4,3 méter hosszú és 1,1 méter széles lenvászon. A római katolikus egyház tulajdonában van, a torinói a Keresztelő Szent János katedrálisban őrzik. Az érdeklődés középpontjába akkor került, amikor 1898-ban egy torinói ügyvéd lefotózta, és a negatívon láthatóvá vált egy emberi alak. Az alaposabb vizsgálatok sebeket is kimutattak a 30-33 éves, 178-180 centiméter magas és 79-80 kg súlyúnak becsült férfialak testén. Ezek megegyeznek egy kereszthalált halt ember sérüléseivel és megfelelnek Jézus a Bibliában leírt bántalmazásának is.
Több tucatnyi korbács ütötte seb látszik a testen, a csuklókon láthatók a szögek nyomai. A fejen kivehetők a töviskoszorú nyomai, és a két váll nem szimmetrikus egymással. A Szentírás szerint Jézus elesett vállán a kereszttel, amitől jobb válla kificamodott. Megtalálhatók a képmáson a lándzsa okozta sebek is. A textílián vér és víznyomokat mutattak ki, valamint az is bizonyossá vált, hogy az alakot nem ráfestették. A tucatnyi módon és alkalommal elvégzett vizsgálatok még mindig nem tudták felfedni a lepel titkát.
A torinói lepel arca:
Kémiai reakció hozhatta létre
A vitára 1988-ban igyekeztek pontot tenni egy, az egyház hozzájárulásával elvégzett radiokarbonos kormeghatározással. Egymástól független három egyetemre, Oxfordba, Zürichbe és Arizonába küldtek három-három számozott vászonmintát, ám a háromból csak egy származott valóban a lepelből. A vizsgálatok ugyanazzal a megállapítással zárultak: a lepel valamikor 1260 és 1300 között keletkezett. Az eredményt többen is azonnal támadták, szerintük olyan tényezők, mint például korábban a leplet ért neutronsugárzás befolyásolhatták az eredményt.
Viszont mindeddig senki nem tudta megmondani, mikor és honnan származhatott ez a sugárzás. Az olasz Politecnico di Torino munkatársa, Alberto Carpinteri kutatócsapata most azt állítja, egy földrengés okozta neutronsugárzás eredményeként kerülhetett a keresztre feszített ember képe az ereklyére – írja a Múlt-kor.hu. Mechanikai és kémiai kísérletek nyomán azt valószínűsítik, hogy a földkéregben felgyülemlett energia felszabadulásakor keletkező lökéshullám lehet a neutronkibocsátás eredete.
Ezt az úgynevezett piezonukleáris effektussal kapcsolatos kutatásaikra alapozták, amely jellemzője, hogy a neutronok gamma-kibocsátás nélkül keletkeznek. Ennek analógiájára a kutatók azt feltételezik, hogy a neutronfluxus növekedése ugyanazon reakcióknak az eredménye. A kutatók szerint a Kr. u. 33-ban történt, a Richter-skála szerinti 8,2 erősségű jeruzsálemi földrengés elég erős lehetett ahhoz, hogy a neutronsugárzások közvetlenül a vászonszálon lépjenek kölcsönhatásba a nitrogénatomokkal. A kémiai reakció nyomán pedig a leplen megjelent képmás, ráadásul ez volt az, ami miatt megnőtt a vászonminták C14 izotóp szintje, félrevezetve ezzel a szakembereket.
