A Sumava cseh, illetve német oldalán élő szarvasok tucatjait a természetvédők 2005 és 2011 között elektromos nyakörvvel látták el, amely folyamatosan regisztrálta az állatok mozgását. Az adatok összegzéséből és kiértékeléséből kiderült: a cseh szarvasok vándorlásaikban még ma is csak a legritkább esetben lépik át azt a határt, amely egykoron villanyáramos drótkerítéssel választotta el egymástól a szocialista Csehszlovákiát a kapitalista Nyugat-Németországról. Miután a drótkerítés csehszlovák területen volt, a német szarvasok akárcsak valamikor, most is átjárnak legelni a szomszédokhoz. A volt vasfüggönynél tovább keletre azonban ezek is csak ritkán kóborolnak el.
“A szarvasok hűsége egykori területükhöz azzal magyarázható, hogy a gidák életük első évet anyjukkal töltik, a tőle tanulják meg, mit, s hogyan kell csinálni, illetve milyen területen lehet kóborolni. Ezt azután többnyire egész életükben betartják” – magyarázta az állatok viselkedését Pavel Sustr állatorvos, a projekt vezetője.
A tudósok megállapították, hogy a szarvasok döntő része megmarad korábbi területein, s csak egy része kóborol el más vidékekre.
A Sumava hegység jelentős része a határ mindkét oldalán természetvédelmi övezet. A nyári időszakban a térségben mintegy 1800 szarvas él. Miután nincs semmilyen ellenségük, a szarvasok túlszaporodását vadászattal korlátozzák.
A többéves megfigyelés eredményeit rövidesen egy könyvben is összefoglalják a cseh tudósok.
