A háztartásokban rengeteg használt elem lapul a fiókok mélyére süllyesztve. Szerencsére már nagyszüleink is tisztában voltak azzal, hogy a természetbe kikerülve veszélyes anyaggá válik az elhasznált energiaforrás, ezzel jelentős károkat okozva a földben és a talajvízben.
Sok helyen találkozunk gyűjtőpontokkal az országban, azonban arról keveset tudunk, mi is történik ezután az elemekkel. A hazai helyzetről Kalocsa Miklós, a Forego ügyvezetője számolt be a Zöldblognak.
Tavaly a teljes kibocsájtás 33%-át volt képes begyűjteni a rendszer, ez nagyjából 600 tonna hulladékot jelent. Ausztriában például ezt a hatékonyságot csak 15 évnyi munka után sikerült elérni. (A legjobban működő rendszer Svájcban van, itt 74% a begyűjtés aránya.) Nem könnyű növelni ezt a számot, Az elmúlt években euró milliókat költöttek a lakossági gyűjtés ösztönzésére, és alig pár százalékpontos javulás volt észlelhető. Az EU-s tervek szerint 2016-ra 45%-ot kell visszagyűjteni Magyarországon.
Az elhasznált energiaforrásokat két csoportra oszthatjuk:
| 1. csoport: nem tölthető | 2. csoport: tölthető |
| szén-cink alkáliföldfém elemek |
nikkel-kadmium (ezt már betiltották) nikkel-metál-hidrid, lítium-ion, lítium-polimer |
tartozókból akár 90%-ot is. Meglehetősen költséges folyamatról van szó: oxigén elvonása mellett
hevítik az elemeket, majd a visszahűtés során kicsapódnak a különböző fémek a gőzből, ezeket
választják szét. Természetesen az ipar újra felhasználja a kinyert fémeket, ráadásul csökkenthető vele
a bányák terheltsége is. A nyersanyag árak ugyanakkor erősen függnek a londoni tőzsdepiactól, így
különösen figyelni kell az általában hosszú távú szerződések megkötésekor.
Gyűjtőpontokat találunk plázákban, barkásáruházakban, tulajdonképpen bármilyen boltban, ahol
elemet árusítanak. A nagyáruházakban „megagyűjtők” vannak kihelyezve, ide akár elektronikai
hulladékot (TV, monitor, toner stb.) is dobhatunk.
Jól működik a nyomtató tonerek begyűjtése itthon. A forgalmazók, kereskedők is segítenek a
gyűjtésben, ugyanis a törvény előírja, hogy ha egy toner többször már nem tölthető újra, meg kell
semmisíteni. Számos helyen működik ilyen égető Magyarországon. Kevésbé jó a helyzet az irodai
hulladékgyűjtés terén. A véget nem érő recessziónak köszönhetően még a jelentős, több százmillió
forintos forgalmat lebonyolító cégek is elutasítóvá válnak a havi 5-10.000 Ft-os költségek hallatán.
Az üzemanyagárak emelkedése, az e-útdíj bevezetése jelentős többletköltséget jelent, a gazdasági
válság sem jött jól, a fenntarthatóság miatt muszáj beszállni a költségekbe a megrendelőnek. Ezzel a
helyzettel küzdenek most az olyan recikláló vállalkozások, mint például a Forego.
Az európai unióhoz 2004-ben csatlakozott Magyarország, már ekkor több befektető és magánszemély
lehetőséget látott az uniós direktívák figyelése közben. A környezetvédelem fontossága hirtelen
megnőtt, a felénk támasztott elvárásoknak pedig eleget kell tenni. Ennek köszönhetően 2005
májusában megalakult a Forego, a cél pedig egy olyan gyűjtőrendszer kialakítása volt, amely az
ország egész területén hatékonyan tud működni. Jelenleg Magyarországon piacvezető szerepet tölt
be a cég, több mint 30.000 gyűjtőpontjuk van országszerte, így kb. 300 lakosonként rendelkezésre áll
egy gyűjtőhely. A hagyományos hulladékkereskedőkkel ellentétben nem csak a begyűjtés, szállítás
és értékesítés az, amivel a cég foglalkozik; az elemek teljes útját végigkísérik. A gyűjtőedényeket
ők tervezik és gyártják le, kihelyezik, majd ha megteltek, elszállítják őket a budapesti raktárba vagy
egyből a miskolci válogatóba. Jelenleg a cég, főként Németországba, Franciaországba, szállítja az
elemeket újrahasznosításra.
technológiai fejlődésnek köszönhetően 10 év alatt teljesen lecserélődtek a CRT dobozok, most
már mindenhol LCD / TFT / LED kijelzőkkel találkozunk. Hatalmas mennyiséget halmozott fel a
világ, azonban további felhasználásukról nem esett szó. A monitorok piaci értéke nagyjából semmi,
szerencsére már Magyarországon is van lehetőség az újrahasznosításra.
A környezetvédelmi reformok kulcsfontosságúvá váltak, jól látszik az EU nyitottsága például a
megújuló energiák felé. A nehézség, hogy ezen a piacon kőkemény gazdasági érdekek diktálnak.
Ma már jól érzékelhető, hogy a „szabad piac” ezen a téren nem működik: az államnak jelentős
szabályozó szerepe kell, hogy érvényesüljön a környezetvédelem területén. A jelenlegi európai
gazdasági helyzetben, de várhatóan hosszabb távon is szükséges fokozatosan szigorodó környezeti
teljesítménymutatók előírása, és ha kell erőteljes szankciókkal való kikényszerítése. A most, időben
megtett lépésekkel sokat tehetünk annak érdekében, hogy gyermekeink, unokáink is élvezhessék a jó
levegőt, a napfényt, az erdei sétákat, ahogyan mi is tettük annak idején.
