Ahány ház, annyi szokás. Így van ez a struccoknál is, ahol a márciustól szeptemberig tartó költési időszakban apa nagyon odateszi magát. Kezdődik minden azzal, hogy elfoglal egy bizonyos területet, ahol ő és csakis ő lejtheti el színpadra illő násztáncát az arra járó tojók előtt. Bár nem ölt tarka tollruhát, csupasz nyaka és lábai vöröses pírt kapnak a vérbőségnek köszönhetően.
A saját utód előnyt élvez
A hölgyek csapatokba verődve járnak színről színre, és ha az előadás elnyerte a tetszésüket, nem fukarkodnak kegyeikkel. Miközben pedig a hódító országnak-világnak elbüszkélkedik hőstettével, az ara szemérmesen rendbe hozza tollruháját, és elhelyezi tojásait a hím által kapart mélyedésbe. Nevezzük fészeknek.
Ha az „orgiának” vége, újra összeáll az „eredeti” pár: az utódok felnevelése ugyanis már csak a kakasra és a rangsorban a legmagasabban álló tojóra hárul. A párok akár évekig is kitartanak egymás mellett, de a gyereknevelésben nem ismernek tréfát. A fészek legvédettebb, központi helyén ugyanis csak és kizárólag a domináns tojó tojásai foglalhatnak helyet, a „zabigyerekeket” mindketten következetesen a szélre tolják.
24 órás őrség hónapokon át
Egy-egy népes udvartartás esetén a különböző anyáktól származó tojások teljesen megtöltik a szobányi bölcsőt, de a legalacsonyabb rangú háremhölgyek sokszor így is kénytelenek magányosan, egyedül költeni. És itt jön el a pillanat, amikor Don Juan megfizet a múló gyönyörért. A tojások fölött ugyanis az apa áll 24 órás őrséget, életre és halálra küzd meg minden ragadozóval.
Ráadásul nem elég, hogy a nők kegyeiért harcolt saját fajtársaival, még a fiókákat is meg kell óvnia tőlük. A struccok hímjei ugyanis előszeretettel űzik el a szomszéd terület urát, hogy annak fészekalját a magukéhoz vegyítsék. Kutatók szerint a tömeg növelésével szándékoznak még nagyobb védelmet biztosítani saját utódaiknak a ragadozók ellen.
Mivel a fészek nem több, mint egy földbe kapart mélyedés, a túlélés záloga a harc mellett a rejtőzködés. Nappal a szürke tojó olvad bele a félsivatagos környezetbe, míg éjjel a túlnyomórészt fekete tollazatú apa kotlik. Annyira igyekeznek belesimulni a tájba, hogy még nyakukat is a földre fektetik, innen eredhet a megfigyelés: baj esetén homokba dugják a fejüket.
A fiókák 40 nap alatt kikelnek, de összesen 4-5 hónap, mire a kis struccok már apjuk felügyelete és védelme nélkül, önállóan is magállnak a lábukon. Megéri ilyen áron egy háremet fenntartani? A madárvilág egyik legsoványabb intelligenciával bíró képviselője feltehetően soha nem teszi fel magának ezt a kérdést.
