Dániában a szív- és érbetegségek megelőzésére és okainak tisztázására 1976-ban indították el a Copenhagen City Heart Study elnevezésű tanulmányt, amelynek közel húszezer önkéntes résztvevője vállalta, hogy igen részletesen beszámol életviteléről, táplálkozási szokásairól és rendszeresen részt vesz a szívgyógyászati vizsgálatokon.
A vizsgálatok kezdetekor a résztvevők életkora 20 és 93 év között volt, azóta a rendszeres mérések és a sokféle szempont alapján nyert adatokból a kutatók 750 tanulmányt készítettek. A legújabb tudományos közlemény a szívbetegségek megelőzésével foglalkozó nemzetközi kongresszuson, Írországban hangzott el.
Peter Schnohr professzor és munkatársai azt elemezték, hogy a teljes csoportból rendszeresen kocogó ezernél több férfi és 762 nő egészségi állapota, várható életkora miben különbözik azokétól, akik nem kocogtak. A kérdésnek külön hangsúlyt adott, hogy a múlt század hetvenes éveiben néhány középkorú ember kocogás közben, vagy közvetlenül utána meghalt és többen fölvetették, hogy az idősebbek számára esetleg még az ilyen, nem túl nagy tempójú fizikai terhelés is veszélyt jelenthet.
A gondosan dokumentált vizsgálat viszont épp az ellenkezőjét bizonyította. Figyelembe véve az életkort és az egyéb, esetleg szerepet játszó tényezőket, a férfiak csoportjában a rendszeres kocogás 6,2 évvel, a nőknél 5,6 esztendővel növelte meg a várható életkort. Számítások szerint az optimális terhelés az, ha az ember heti 1-2,5 órát kocog az ember, mindezt két-három alkalomra szétosztva.
A helyes kocogás a kutatók szerint nem futás és nem is andalgó séta. A húszezernyi, éveken keresztül ismételten kérdezett és vizsgált résztvevő válaszaiból az is kiderült, hogy a kocogás kifejezett öröm, kellemes időtöltés – ezek alapján a dán kutatók mindenkinek csak ajánlani tudják, aki rendszeres mozgásra vágyik.
