A londoni King’s College pszichiátriai intézetének munkatársai által jegyzett tanulmányból az derült ki, hogy az együttérzés hiányával jellemezhető pszichopaták agyában kevesebb a szürkeállomány mennyisége azokban a régiókban, amelyek nélkülözhetetlenek más emberek érzelmeinek megértésében.
Nigel Blackwood kutatásvezető elmondta: annak lehetősége, hogy az agyi szkennereket felhasználhatják az erőszakos bűnözők ezen alcsoportjának azonosítására és diagnosztizálására, fontos következménnyel járhat kezelésük tekintetében, ugyanis míg kognitív és viselkedési terápiák segíthetik az antiszociális személyiségzavarral élő embereket, addig ezek a módszerek nem működnek az agykárosodással élő pszichopatáknál.
A megállapításnak az igazságügyi rendszerre nézve is lehetnek következményei, hiszen a pszichopátia agyi funkciókhoz kötése növeli annak lehetőségét, hogy a védelem a beszámíthatóság hiányára hivatkozzon. A tavaly júliusban 77 embert lemészároló norvég Anders Behring Breivik pere felerősítette az érdeklődést aziránt, hogy mi zajlik egy erőszakos bűnelkövető fejében. A bíróság által kijelölt két pszichiátercsoport Breivik vizsgálatát követően ellentétes következtetésre jutott mentális egészségét, beszámíthatóságát illetően. Maga a gyilkos hevesen kikelt az ellen, hogy őrültnek nevezték.
Blackwood csoportja mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) tapogatta le 44 felnőtt férfi bűnöző agyát, akiknél korábban már antiszociális személyiségzavart diagnosztizáltak, és valamennyien erőszakos bűncselekményt követtek el. Közülük 17-nél pszichopátiát is megállapítottak. Rajtuk kívül további 22 egészséges, nem-bűnöző ember agyi szkennelését is elvégezték a vizsgálatsorban.
Az eredmények azt mutatták, hogy a pszichopaták agyának bizonyos területein (a prefrontális kéreg elülső nyúlványa és a halántéklebeny elülső része) egyértelműen kevesebb szürkeállomány van. E területek sérülése az együttérzés hiányával, a félelemre és a stresszre adott nem megfelelő válasszal, a bűntudat és a zavar hiányával köthető össze.
Becslések szerint a népesség 1%-a, azaz minden 100. ember szenved antiszociális személyiségzavarban. A kóros állapot kialakulásáért elsősorban örökletes tényezők tehetők felelőssé, csak kisebb szerep jut a környezeti hatásoknak.
Az ilyen személyiségzavarban szenvedő ember nem érez. Nem érez megbánást, bűntudatot vagy lelkiismeret-furdalást a tettei miatt, sokszor elhárítja magáról a felelősséget mondván, az áldozata megérdemelte, amit kapott.
Első megközelítésre, az antiszociális személyiségzavarban szenvedő ember nagyon barátságos, elbűvölő, intelligens mindig azt mondja és csinálja, amit elvárnak tőle. Általában magas pozíciót tölt be, a céljait mindig eléri, sikeres embernek nevezhető.
Mégis az álarca mögött az ilyen ember végtelenül önző és egocentrikus, mindent azért tesz, hogy a saját céljait elérje. A mások feletti kontroll megszerzésére bármit hajlandó bevetni, legyen az a személyes kisugárzása, manipuláció, erőszakos viselkedés, szex vagy megfélemlítés.
