Dietmar Quandt, a Bonni Egyetem Növényi Biodiverzitás Intézetének kutatójának magyarázata szerint a German Barcode of Life (GBOL) működése annak köszönhető, hogy az élőlények DNS-ében vannak olyan részek, melyek fajonként eltérőek, noha majdnem egyformák egy adott faj egyedeiben. Ennek eredménye egy “vonalkódhoz” hasonló azonosító – igaz, nem fekete-fehér, hanem (a DNS négy építőkövének megfeleltetett) négy színből álló.
A klasszikus taxonómiában (az élőlények rendszerezésével foglalkozó tudományágban) a növényeket és állatokat külső jegyek alapján határozzák meg. “Ez a tevékenység olyan fajoknál, amelyek azonos családhoz tartoznak és nagyon kevéssé különböznek egymástól, igen hosszúra nyúlhat” – magyarázta Quandt. A másik jelentős hátrány, hogy a feladat elvégzéséhez elengedhetetlenek maguk a taxonómusok, akik sajnos manapság “kihalófélben” vannak.
Ezzel szemben a DNS-szekvenálás sokkal gyorsabb, automatizált folyamat, ráadásul nincs szükség hozzá egy teljes virágos-gyökeres-leveles példány, elegendő hozzá egyetlen darabka például egy levélből.
Hogy ennek mi a gyakorlati haszna? A DNS-markerek alapján például a növényvilágról kapott kép a környezeti hatások tanulmányozását sokkal egyszerűbbé teszi. Válaszokat kaphatunk olyan kérdésekre, mint hogy miképpen reagálnak a változásokra az egyes fajok, felcserélődnek-e bizonyos őshonos élőlények más vidékekről behozottakkal, vagy hogy mely fajok a legveszélyeztetettebbek.
“Mivel a földi életet számos veszély fenyegeti, a folyamatos környezeti megfigyelés egyre nagyobb jelentőséggel bír” – magyarázta Dietmar Quandt.
