Katherine Freese és Christopher Savage a Sötét anyag ütközései az emberi testtel című kutatásukban nemcsak azt állítják, hogy rátaláltak az eddig még csak közvetetten is alig bizonyított sötét anyagra, hanem azt is, hogy az általuk Gyengén Kölcsönható Masszív Részecskéknek (Weakly Interacting Massive Particles vagy WIMP-ek) nevezett részecskékből milliónyi halad át a testünkön anélkül, hogy bármit is éreznénk.
A kutatók szerint ez annak köszönhető, hogy a WIMP-ek “elektromosan semlegesek” és – ahogy ez a nevükből kiderülhetett – “nem vesznek részt erős kölcsönhatásokban“. Olyannyira nem, hogy a milliónyi részecskéből nagyjából percenként egy talál el egy atommagot a testünkben. Épp ezen tulajdonságok miatt feltételezik, hogy a tudomány sötét foltjait kitöltő sötét anyagra leltek rá.
A tanulmány persze számos feltételezésre épül, hiszen semmi nem igazolja, hogy a kutatók valóban a sötét anyagot találták meg, a magunk részéről mégis jobban érezzük magunkat annak tudatában, hogy körülbelül percenként egyszer az egyik atommagunk némi lendületet vesz át egy WIMP-től. Arról nem is beszélve, hogy erről a mindent átjáró dologról nekünk az Erő jut eszünkbe.
