Az 1861-től 1865-ig tartó háború mögött egy több évtizeden keresztül éleződő konfliktus húzódott: az Egyesült Államok 1780-tól kezdve fokozatosan kettéoszlott az északi szabad és déli rabszolgatartó államokra. Az északi államok egyre kevésbé tolerálták a déli rabszolgatartó kultúrát, a déli államok gazdasága viszont a bőségesen rendelkezésre álló ingyen munkaerőre épült. Észak és Dél viszonya emiatt az 1850-es években egyre feszültebbé vált, a háború kirobbanása már a küszöbön volt.
A déli államok számára az utolsó cseppet a pohárban Abraham Lincoln északi republikánus, rabszolgaellenes jelölt elnökké választása jelentette. 1861-ben ennek következében Mississippi, Louisiana, Florida, Georgia, Dél-Karolina, illetve Alabama államok kiváltak az Unióból, és megalakították az Amerikai Konföderációs Államokat. Abraham Lincoln célja a szétszakadt ország újraegyesítése volt.
Abraham Lincoln
Az első lövés a Konföderáció részéről 1861. április 12-én, a dél-Karolinai Fort Sumterben dördült el, kitört a polgárháború. Az iparosodott északi államokból álló Unió tábornokai gyors győzelemre számítottak, a konfliktus azonban végül évekig elhúzódott, összesen több mint egymillió halálos és sérült áldozatot követelve.
A háború egyik döntő ütközete a Mississippi és Louisiana állam határán fekvő Vicksburgben zajlott. Az Unió hadseregének tábornoka, Ulysses S. Grant 1863-ban ostrom alá vette a várost, melyet a körülötte lévő meredek dombok, illetve áthatolhatatlan mocsár miatt addig bevehetetlennek hittek. Grant katonáinak embertelen körülményeket kellett kiállniuk a győzelemhez: a mocsárban térdig süppedő katonáknak saját ürülékükkel szennyezett vizet kellett inniuk, az így terjedő betegségben meghalt bajtársaikat pedig eltemetni sem tudták. A több hónapig tartó ostrom azonban 1863-ban sikerrel járt, a város bevételével az Unió ellenőrzése alá vonta a Mississippi folyót, ezzel kettészakítva a Konföderáció államait.
Gettysburg
A másik döntő ütközet ezzel egyidőben, a pennsylvaniai Gettysburgnél történt, az Unió hadserege itt sikeresen visszaverte a Robert E. Lee tábornok vezette konföderációs csapatok előrenyomulását, megpecsételve a háború kimenetelét. A három napos összecsapás a polgárháború legvéresebb csatája volt, a becslések szerint összesen 50 ezer katona vesztette életét az ütközetben. A háború a Konföderáció fegyverletételével végződött 1865-ben.
Abban, hogy a konfliktus ilyen véres kimenetelű volt, több tényező is szerepet játszott: egyrészt, miközben korabeli fegyverek már 360 méterre elhordtak, a harcoló felek még mindig a napóleoni háborúk harci taktikáit alkalmazták, másrészt az orvostudomány is lemaradt a fegyvergyártás fejlettségétől, a harctéri sebészek így legtöbbször csak a sérült testrészek amputálásával tudták megmenteni a katonák életét. A konfliktus ugyanakkor az első világháború előfutárának is tekinthető: ez volt az első konfliktus, ahol a vasutak, a gőzhajók, a tömeggyártású fegyverek, illetve a távíró kulcsfontosságú szerepet játszottak.
Hagyományőrzők a háború 150. évfordulóján
A polgárháborút a legjelentősebb történelmi eseményként tartják számon az Egyesült Államokban. A konfliktus mindmáig viták tárgyát képezi: egy közvélemény kutatás szerint az amerikaiak 48 százaléka gondolja úgy, hogy a háború kiváltó oka az államok jogai körüli vita volt, míg 38 százalékuk szerint rabszolgák helyzete állt a konfliktus hátterében.
(Fotók: AFP)
Az amerikai polgárháború hozta létre a modern orvoslást (Múlt-Kor)
