Atlantában az Emory Egyetem csimpánzszakértői vették észre a különös esetet. Ha egy majom ásítani kezdett, a többiek is utánozták.
Sőt, ahogy az embereknél ez egyféle baráti gesztus, empátiát, együttérzést fejez ki, az emberszabású csimpánzok is saját baráti körükben, csoportjukban többet tátogatják a szájukat, mint az ismeretlen csimpánzok ásítására.
Dr. Matthew Campbell és dr. Frans de Waal állatszakértők 23 majomnak egy ásítozó fajtársukról mutattak több kilenc másodperces klipet. A csimpánzok, ha ismerősüket látták a felvételen, 50%-kal gyakrabban ásítottak.
A viselkedéskutatók szerint mindez azt mutatja, a csimpánzok érzékeny élőlények, és amennyire erőszakosak, annyira önzetlenek és barátságosak tudnak lenni ismerőseikkel.
Az ásítás reflex ragályossága már rég megfigyelt jelenség, 1508-ban Erasmus írta le a következőt: “Egy ember ásítása ásításra készteti a másikat”.
Gyakran, hogyha egy ember ásít, akkor ez késztethet egy másik embert úgynevezett “együtt érző” ásításra. Ásítást okozhat akár az ásításról olvasás, gondolkodás, vagy egy ásító ember képe is kiválthatja ezt a reflexet.
Egy 2007-es tanulmány kimutatta, hogy az autista gyerekek kevésbé érzékenyek a ragályos ásításra, mint egészséges társaik. Ez a kutatás azt az állítást támasztja alá, miszerint a ragályos ásítás összefüggésben áll az empátia képességével.
AJÁNLOTT LINKEK:
Videó a kísérletről (BBC News)
Tudj meg még többet az ásításról! (Wikipedia)
