Egyes szakértők már régóta állítják, hogy a számos fajnál – a békáktól a halakon át a tigrisekig – napjainkban megfigyelhető drasztikus egyedszám-csökkenés olyan mértékű, mint az elmúlt 540 millió év öt nagy kihalási hullámára jellemző kihalási ütemek.
A Nature című tudományos folyóirat legfrissebb számában a Kaliforniai Egyetem kutatói számolnak be vizsgálataikról, amelyek ezt az állítást vették górcső alá, és lényegében megerősítették.
“Ha a jelenleg veszélyeztetett fajok – azok, amelyeket hivatalosan kihalófélben lévőnek, végveszélyben lévőnek vagy sebezhetőnek nyilvánítottak – valóban kihalnának, és ez a kihalási ütem folytatódna, a hatodik nagy kihalási hullám már rövid idő, akár 3-22 évszázad alatt bekövetkezhetne” – hangsúlyozta Anthony D. Barnosky professzor, a tanulmány egyik szerzője.
Két-három évszázad csak az emberiség számára tűnik hosszú időnek. Földtörténeti és evolúciós értelemben még egy másodpercnek sem tekinthető.
MÉG NINCS MINDEN VESZVE
A kutató állítja még nincs túl késő megmenteni a veszélyeztetett fajokat, és megállni a folyamatok visszafordíthatatlanságát jelző “billenési pont” előtt.
Egyelőre mindössze 1-2 százaléka halt ki az összes fajnak azokban a csoportokban, amelyeket világosan látunk, így ezekből a számokból úgy tűnik, még nem haladtunk nagyon előre a kihaláshoz vezető úton… Még mindig itt van velünk a Föld élővilágának nagy része, hogy megmentsük”.
AJÁNLOTT LINKEK:
A kihalások története (Természet Világa)
A kihalások okai (Wikipedia)
