A Chicagoi Egyetemen Dorian Abbot és Eric Switzer egy új elmélettel elviekben “kitolta” a földönkívüli élet keresésének határait.
A tudósok elképzelése szerint a magányos farkasként vándorló bolygókat – melyek távol kerültek saját naprendszerüktől – saját energiájuk fűtheti. Ha pedig egy bolygó valamilyen saját belső energiával rendelkezik, akkor kívül hiába boríthatja őket jég, belül a víz folyékony állapotban maradhatott. A folyékony víz jelenléte pedig az élet egyik feltétele – érvel a két asztrofizikus.
Ha egy bolygó körülbelül 3,5-szöröse a Földnek és ahhoz hasonló összetételű, akkor az égitest mélye folyékony óceánoklat rejhet, és körülbelül tízszer több vízet tartalmazhat, mint a Föld. A vándorbolygókon elvileg saját geotermikus energia fűtené a köpenyt, ezzel biztosítva az objektumok geológiai aktivitást.
A vándorbolygó-elméletet egyelőre nem szabad kézpénznek venni, mivel csillagászati bizonyítékok nem támasztják alá a Föld-szerű naprendszerekből kilökődött bolygók létezését. Ha lennének ilyen típusú vándorbolygók infravörös érzékelő távcsövekkel 1000 csillagászati egység távolságban lehetne kimutatni jelenlétüket.
AJÁNLOTT LINKEK:
Bővebben az elméletről – angolul (Popular Science)
Az eredeti tanulmány kivonata – angolul (ArXiv)
Vándorbolygó-teória (CNN)
