Jamaicán körülbelül tízezer évvel ezelőtt élt az az íbiszfajta – Xenicibis xympithecus -, mely ugyan akkora volt, mint egy csirke, mégis szárnyaiban hordta a legerősebb fegyverét. A fosszíliák azt mutatják, a szárnyvégei vastagok és hosszabbak voltak, mint egy átlagos íbiszé. Csontjai egy elnyúlt golfütőre hasonlítanak.
Az őskori jamaicai íbisz a röpképtelen madarak közül a legerősebb szárnyakkal rendelkezett.
A Yale Egyetem kutatói még vizsgálják, vajon mire használhatták a madarak golfütőszerű szárnyaikat. Egy új kutatás rámutat arra, hogy a madarak egymás ellen is használták testüket fegyverként. Az egyik ősmaradványon egy másik bunkós szárnnyal mért csapás nyomait találták.
Ebből arra következtetnek a tudósok, hogy a madárszülők a hattyúhoz hasonló módon szárnycsapásokkal riasztották el a betolakodót, amikor a fiókák védelemre szorultak. Egy másik elmélet szerint a különleges végtagok az egymás közötti versengést segítették.
A legelső bunkós szárnyú íbiszt az 1970-es években írta le Storrs Olson paleontológus. Azóta viták tárgya különleges csontozata.
AJÁNLOTT LINKEK:
Bővebben az íbiszről – angolul (BBC News)
