Erkel igazi polihisztor volt. Német eredetű zenészcsalád gyermeke volt, először Nagyváradon, majd Pozsonyban tanult, ezután Kolozsváron volt zenetanár, zongorista.
1835-ben került Pestre, a Pesti Magyar (1840-től Nemzeti) Színházban 1838 januárjában vezényelt először. 1840-ben került színre első operája, a Bátori Mária. Ahogyan ez is, a későbbi művei is a magyar történelemből merítette témáit.
A sorsfordító – és itt nem a balsorsra gondolunk – az 1844-es év volt számára. Megalkotta az első igazi magyar operát, a Hunyadi Lászlót. (Ennek a műnek a Meghalt a cselszövő című kórusművét adták elő 1848. március 15-én a Nemzeti Színházban.)
Erkel Ferenc életműve:
1844-ben írtak ki pályázatot a Himnusz megzenésítésére. Az előző évben nem indulhatott a Szózatra kiírt pályázaton, mert a zsűri tagja volt, de Egressy Béni kompozícióját ő hangszerelte zenekarra. A bírálóbizottság 1844. június 15-én hozta meg döntését: a tizennégy beérkezett pályamunka közül Erkel Ferencét nyilvánította győztesnek.
A Honderűben mindez így jelent meg: „A nyertes pályamű szerzőjének Erkel Ferencz kiálltaték ki. Szívesen osztozunk a közönség élénk éljenkiáltásaiban, mellyekkel a nyertes szerzőt kihívta… Most csak az van hátra, hogy Erkelünk gyönyörű hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy ez nem sokára a legnagyobb népszerűséget vívandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik”.
A magyar nemzeti Himnusz:
Erkel a szabadságharc leverése után 1861-ig hallgatott, ekkor mutatták be a Bánk bánt, a legnagyobb magyar történelmi operát, éles kiállásként az önkényuralom ellen. Későbbi operái, a Sarolta, a Dózsa György, a Brankovics György, a Névtelen hősök már korántsem tettek szert ilyen népszerűségre; utolsó befejezett dalművét, az István királyt 75 éves korában mutatták be az újonnan felépült Operaházban.
És, a Himnusz basszusgitáron:
Kiváló karmester is volt, Beethoven, Liszt, Wagner számos művét ő mutatta be a magyar közönségnek. Nevéhez fűződik 1853-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság megalapítása, 1865-ben az országos daláregylet „örökös főkarmesterévé” választották, az 1875-ben Liszt Ferenc elnökletével megnyíló Zeneakadémia első igazgatójaként kilenc tárgyat oktatott, olykor Lisztet helyettesítve.
Erkel utoljára 80. születésnapján lépett színpadra, Mozart d-moll zongoraversenyét játszotta. 1893. június 15-én halt meg Budapesten.
Hazám, hazám Erkel Bánk bánjából:
Kiváló sakkozó volt
1850-es évek közepétől – először Szén Józseffel együtt, majd annak halála után két-három éven át egymaga – a magyar sakkozók rangelsője, később is a magyar sakkélet vezéralakja volt. 1859-ben visszavonult az aktív játéktól, ám a magyar sakkozók három évtizeden át családfőjüknek tekintették őt. Visszavonulása után a pesti és budai sakkélet szervezőjeként jeleskedett.
Erkel Ferenc nevéhez nem fűződnek olyan látványos sikerek, mint azok nevéhez, akik legyőzték páros mérkőzésen a világ legjobb sakkozóinak tekintett franciákat. Erkel gyakran vett részt a Párizs elleni levelezési mérkőzésre javaslatot tevő bizottság tanácskozásain. Ezen az emlékezetes 1846-os Pest-Párizs mérkőzésen derült ki az elemzések során Erkel sakktehetsége. Ezen a mérkőzésen dolgozták ki a magyar sakkozók a magyar védelemnek – később budapesti megnyitásnak – nevezett eljárást.
Hatalmas szerepe volt a Pesti Sakk-kör megalakításában. Felállításának befolyásos pártfogója volt gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István kisebbik fia. Az első, ideiglenes választmány Erkel Ferenc elnökletével október 8-án ült össze az Európa kávéházban.
A megnyitását 1864. október 16-án, vasárnap délután 4 órára tűzték ki, míg az alakuló közgyűlést 1865. január 22-én, harminckét tag jelenlétében tartották meg. Erkelt később a sakk-kör elnökévé választották, és ezt a címét haláláig megtartotta.
AJÁNLOTT LINK, FORRÁS:
