A töltéssel rendelkező részecskéket könnyen tudja gyorsítani a Nagy Hadronütköztető. Ezért olyan elektromosan semleges molekulákat alkottak, melyeket lehetséges így kémiai reakciókba léptetni egymással.
Az ammóniamolekulák pont jók erre a célra. Az elektronok egyenlőtlenül oszlanak meg bennük. Gyakorlatilag egyik végükön pozitív, másik végükön negatív töltésűek, tehát semlegesek, töltés nélküliek.
Peter Zieger és Fritz Haber a Berlini Fizikai Kutató Intézetben tudósai már kihasználták ezt az aszimmetriát, így végre egyes részecskéken túl sikerült nagyobb kémiai “szerkezeteket”, azaz molekulákat ütköztettek egymással, akár több mint ezer alkalommal.
Roman Krems a British Columbia Egyetem kutatója szerint ez egy fontos fejlemény. Nyilatkozatában kifejtette: nagyon nehéz megjósolni a kémiai reakciók első lépcsőit. Szükség van tehát arra, hogy jobban megismerjék a tudósok a molekulák “találkozásakor” keletkező folyamatokat. Ehhez pedig a legcélszerűbb lenne a Nagy Hadronütköztetőben is kipróbálni, mi történik a molekulákkal nagyobb sebességnél.
A következő lépés Berlinben a két molekulák ellentétes irányú ütköztetése lesz.
A nagy hadronütköztető gyűrű – angolul Large Hadron Collider ring, LHC – svájci a CERN 2008-ban átadott részecskegyorsítója és ütköztetőgyűrűje, amely a 2000-ben leállított LEP 27 km kerületű alagútját használja fel.
Sikeres nyalábtesztek után 2008 szeptember 10-én kezdte meg a működését.
Az ütköző részecskék energiáját az elindítás után fokozatosan növelik, s amikor eléri a végleges, 7 TeV energiát. A Nagy Hadronütköztető jelenleg a világ a legnagyobb energiájú gyorsítója.
AJÁNLOTT LINK:
Nagy Hadronütköztető (Wikipedia)
Molekulák következnek a Nagy Hadronban (New Scientist)
Origo LHC rovat (Origo/Tudomány/LHC)
