Ian Stewart, a brit Warwick Egyetem kutatója szerint egy 90 százalékos megbízhatóságúnak tartott diagnosztikai tesztnél csupán 9 százalékában pontos a betegség vagy a fertőzöttség helytálló megállapításában.
A Journal of Neuroscience című szakfolyóirat augusztusi száma ismertetett egy olyan diagnosztikus eljárást az autizmus megállapítására, amelyben agyi szkenneléssel hasonlították össze felnőttek agytevékenységének mintázatát. A módszer kidolgozói szerint szkenneléses tesztjük 90 százalékos pontossággal diagnosztizálta az autizmust.
Létfontosságú azonban, hogy “milyen gyakran téved ez a teszt?”, teszi fel a kérdést a matematikus.
Mivel az emberek körülbelül 1 százalékánál jelentkezik az autizmus, 1 millió ember közül 10 ezer lehet autista. Közülük 9 ezret diagnosztizálna helyesen egy ilyen teszt, 1 ezret pedig tévesen “nem autistának” nyilvánítana.
A 990 ezer nem autista közül az adott pontosságú teszt 99 ezer tévesen pozitív eredményt adna. Ezek szerint az 1 millió ember vizsgálata után összesen 108 ezer autizmusra pozitív eredmény születne, ennyi ember kapná meg a “pozitív” címkét. Mivel az így címkézett csoportból – 108 ezer emberből – 99 ezer valójában “negatív” az autizmus szempontjából, hiszen nem szenved az állapotban, a teszt tévedési aránya 91 százalék, azaz sikerességi aránya legfeljebb 9 százalék – írja Stewart.
Ha a népesség egy adott körét szűrik valamely ritkán előforduló betegségre vagy fertőzésre, és a szűrésre használt teszt megbízhatósága 90 százalékos, akkor a tévesen pozitív eredmények igen magas aránya gondokat okozhat.
Mint a szerző felidézi, a HIV-fertőzöttség vizsgálatának korábbi időszakában például előfordult, hogy emberek öngyilkosságot követtek el, amikor közölték velük, hogy egy nagy pontosságú – például 90 százalékos – teszt HIV-pozitívként diagnosztizálta őket.
A szakértő szerint a tesztalanyok számára létkérdés, hogy tisztában legyenek matematikailag a különböző orvosi tesztek pontosságával.
