A régészek Steven Ellis, a University of Cincinnati docensének vezetésével 2005-ben tárták fel a város legrégebbi kapuja, a Porta di Stabia közelében a közvécéket. Az ásatási terület a színházi negyed bejáratánál, a gladiátorok szálláshelyének közelében van, ez a város kevéssé “higiénikus” része volt.
Bár a rómaiak igen fejlett hidrológiai rendszereket hoztak létre, Pompeji ezen részén csak a legalapvetőbb létesítmények voltak. Igen kevés háznak volt konyhája, így a lakosok többsége nem étkezett otthon, hanem a kocsmákban, vendégfogadókban, korabeli “gyorsétkezdékben” kapott be valamit. Kevés volt a közvécé is, amelyek elég nagy távolságra helyezkedtek el egymástól. A lakásokban és az étkezdékben a mellékhelyiség közvetlenül a konyha mellett helyezkedett el, s ide dobták a konyhai hulladékot is.
Andy Fairbairn szerint a feltárt latrinák színültig tele voltak vízzel kevert szerves anyagokkal. A víz rengeteg ásványi anyagot tartalmazott, amelyek segítettek megőrizni, fosszílizálni a leveleket, magvakat, gyümölcsöt, a halszálkát és állati csontokat, de még az ételmaradékokat is.
A latrinák tartalmának “keresztmetszete” bepillantást engedett abba, hogy miképp változtak az étkezési szokások az idők folyamán.
A korai időszakban, a Kr.e. IV. században az étrend igen egyszerű volt, az emberek azt fogyasztották, amit, földművelő közösségről lévén szó, helyben megtermeltek. Leginkább gabonaféléket és zöldséget. Később megjelent a meggy, szőlő és a datolya, ami kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokra utal.
Míg eleinte a rómaiak ketchupját, az apró tengeri halakból fermentált halszószt, a garumot helyben, a házak hátsó udvarán “erjesztették”, a régészeti leletek tanúsága szerint később ezek a tartályok eltűntek, s az “ételízesítőt” importból szerezték be.
“Összességében elmondható, hogy Pompeji lakosai kiegyensúlyozott, változatos étrenden éltek, mindenevők voltak, de táplálékukban azonban a növényi eredetű étkek domináltak. A hús ugyanis meglehetősen drága volt.
Egyéb leleteket is elemeznek majd – így a forró hamu által megőrzött vekniket, tojásokat, a garumot és az olívaolajt tartalmazó üvegeket. Ezek a vizsgálatok, meg a korabeli falfestmények rengeteget elárulnak a város életéről. Megismerhetik, hogy a pompejiek mit ettek, hogyan készítették el étkeiket, s hogyan fogyasztották el a fogásokat.
Andy Fairbairn kutató meggyőződése szerint azonban ez a vizsgálat arra is fényt deríthet, hogy egy ilyen hatalmas civilizáció, mint a római, végül miért semmisült meg.
“Egy ilyen vizsgálat szemléletesen mutatja meg, hogyha az emberek nem értik a környezetet, amelyben élnek, még a legfejlettebb civilizáció is a süllyesztőbe, pontosabban a latrinába kerülhet” – összegezte Andy Fairbairn.
A Genovai Egyetem virtuális rekonstrukciója a pompeji emberek mindennapi életéről:
