A város születésének – melyet Velence és Amszterdam mintájára kívánt felépíteni – célja nem csak a hadi és kereskedelmi flotta erőinek összpontosítása volt, Péter tudatosan törekedett arra, hogy a tudományos és a kulturális élet legalább akkora hangsúlyt kapjon.
A teljes mértékben mesterségesen létrejött város helyét a Svédországtól visszafoglalt Ingermanlandban, a Néva folyó és a Finn-öböl találkozásánál elterülő mocsár helyén jelölte meg. A építkezés még mai ésszel is nehezen felfogható ütemben zajlott és hatalmas építészeti bravúrnak számított. A belső kanálisok, hajózható csatornák, széles, egyenes sugárutak, kellemes nagy parkok és rengeteg fényűző palota mellett az ország legfejlettebb és legnagyobb üzemei is itt épültek fel. A tudatos városépítésnek köszönhetően tulajdonképpen az egész egyetlen építészeti remekművé vált.
Első építménye – tekintettel a háborús időszakra – a Péter-Pál erőd volt, a váron belül található Péter-Pál Katedrális ezt követően a cárok koronázási helyszíne lett. A székesegyház akkor rekordnak számító 122,5 méter magasságú aranyozott tornya, amely a tetején díszelgő, szélre forgó angyallal a város három fő szimbólumának egyikévé vált. Ez máig Oroszország legmagasabb temploma, és a mai napig törvény mondja ki, hogy Szentpéterváron egyetlen épület sem lehet magasabb a toronynál. A város első hivatalos lakója az orosz hadiflotta holland származású főparancsnoka, Cornelius Cruys volt, aki elsőként vásárolt lakóházat.
Végül 1712-ben lett Oroszország fővárosa és az is maradt 215 évig, míg végül a bolsevik forradalom győzelme után ismét Moszkva lett az ország első számú városa. Fennállásának több mint 300 éve alatt számos neve volt, először a holland nyelvű Sankt Pieter Burch, majd a német Sankt-Petersburg oroszos alakját, a Szankt-Petyerburg elnevezést kapta. Később a német nevet tükörfordítással Petrográdra oroszosították, majd Lenin halála után vette fel a Leningrád nevet, hiszen ez a város volt az általa vezetett októberi forradalom helyszíne. Végül a Szovjetunió összeomlása után, 1991-ben népszavazás döntött a város eredeti nevének visszaállításáról, mellyel egy időben az utcák, a terek, a hidak és a parkok is visszakapták korábbi nevüket.
Bár a mai kor embere nagy tisztelettel adózik a városnak és alapítójának, Péter cár gigantikus terve a maga korában koránt sem volt népszerű. Az építkezésre iderendelt több tízezer jobbágy közül becslések szerinte 30 ezer halt meg a kimerültség, a zord időjárás, vagy az árvizek miatt. A nép szemében emiatt Szentpétervár a halál városa volt, a cár pedig aki a város építésével népére a számukra idegen kultúrát próbált ráerőltetni magának az Antikrisztusnak a képével kapcsolódott össze.
