A Londoni Filharmonikus Társaság 1817-ben rendelte meg a darabot, Beethoven a következő évben kezdett neki a munkának, a darab gyökerei azonban a távolabbi múltba vezetnek vissza. Beethoven már huszas évei elején tervezett darabot írni Friedrich Schiller német költő 1785-ben írt „Az örömhöz” című ódájának ihletésére, korábbi vázlataiból, jegyzeteiből pedig kiderül, hogy a szimfónia egyes részletei már évekkel a megrendelés előtt megszülettek fejében.
A IX. szimfóniát 1824. május 7-n mutatták be Kärntnertortheater színházban teltház előtt Beethoven két másik szerzeményével együtt. A komponista ötvennégy éves volt ekkor, és tizenkét éve ez volt az első fellépése.
Az előadást hivatalosan a színház karnagya, Michael Umlauf vezényelte, de a szerepet megosztották a szerzővel a színpadon. Két évvel korábban Umlauf tanúja volt, amint Beethoven csúnya kudarcot vallott, amikor a Fidelio próbáján megkísérelte vezényelni a zenekart, ezért ezúttal az énekeseket és zenészeket arra kérte, hogy az ő utasításait kövessék az előadás alatt.
Beethoven, aki ekkor már teljesen elvesztette hallását, a színpadnál ült, minden tétel elején megadta a tempót, kottáját lapozva követte az előadást és diktálta az ütemet a zenekarnak, akiket nem hallott egyáltalán.
A koncertről sok anekdota kering, és sok, gyakran egymásnak mondó visszaemlékezés maradt fenn róla. Voltak, akik szerint az előadás messze nem volt kiforrott a kevés próba miatt, Josef Böhm hegedűművész szerint „Beethoven maga vezényelte a darabot, hevesen mozdulatokkal…mozdulataiból úgy tetszett, egymaga akar játszani az összes hangszeren, és énekelné a kórus szólamait is.”
Akárhogyis, az előadás drámai volt, és hatalmas siker. A darab végén Beethoven jónéhány ütem csúszásban volt, és bár a zenekar már elhallgatott, ő még tovább vezényelt, ezért az egyik ébekes odalépett hozzá, és a közönség felé fordította a mestert, hogy fogadhassa annak kitörő ünneplését. Abban az időben, amikor az uralkodói párt három ovációval volt szokás köszönteni, példátlan volt, hogy Beethovent ötször tapsolta és éljenezte vissza az állva ünneplő közönség.
Az Örömódát, a IX. szimfónia záró tételét az Európai Tanács tette meg Európa himnuszává 1972-ben, Herbert von Karajan hivatalos zenekari átiratában.
AJÁNLOTT LINKEK:
