A gigantikus gyűrűsférget 1897-ben fedezték fel. Utolsó ismert példányait az 1980-as években találták meg kutatók, akik aztán kihaltnak hitték az óriásgilisztákat. A fura lény a Driloleirus americanus nevet kapta, amely liliomszerű férget jelent: a giliszta ugyanis állítólag liliomillatot árasztott. Az albínó óriásféreg felnőtt egyedeinek hossza elérte az 1 métert, és akár 5 méter mélységbe is képesek voltak beásni magukat a föld alá.
Az Idahói Egyetem kutatói most március 27-én bukkantak ismét a gyűrűsféreg felnőtt és fiatal egyedére. A tudósok egy új elektromos berendezéssel, a gilisztasokkolóval hajtották ki a felszínre a fiatal egyedet, amikor a készülék tesztelését végezték. A felnőtt egyed nem adta ilyen könnyen megát, végül ki kellett ásni. A helyszínen három gubót is találtak, kettőből már kikelt a giliszta, és a jelek szerint szintén a gigantikus Driloleirus americanus egyedeiről van szó.
A két egyed azonban megcáfolta a Driloleirus americanus tulajdonságaikról vallott korábbi nézeteket: nem árasztottak liliomillatot, de nem is köpködtek, ráadásul testméreteik is feleakkorák, mint a legendás óriásféreg paraméterei: a felnőtt példány “mindössze” 25-30 centiméteres, a fiatal pedig 15-18 centiméteres.
