Amikor a kutatók az idegen élet jeleit keresik, alapvetően szén alapú létformákban gondolkoznak, nem véletlenül: a Földön csak ilyen organizmusokat találni, ez az általunk ismert élet egyetlen formája. Korábban felmerült, hogy akár szilícium alapú élet is létezhet, egy friss tanulmányban azonban ennél is egzotikusabb potenciális létformát mutatnak be – írja az IFLScience.
„Ha elfogadjuk, hogy az élet pusztán mutációkkal történő önreprodukció, amely a természetes szelekció révén növekvő komplexitáshoz vezet, akkor minden olyan rendszer, amely képes ilyen folyamatokra, az élet egy formájának tekinthető” – írja Luis Anchordoqui és Eugene Chudnovsky, a New York-i Egyetem munkatársai publikációjukban.
A páros szerint az életnek legalább az alábbi három hipotézisre van szüksége:
- az információ kódolásának képessége,
- az információhordozók azon képessége, hogy gyorsabban képesek önreprodukálódni, mint ahogyan szétesnek,
- a szabad energia jelenléte a ΔF=TΔS minimumon, amely ahhoz szükséges, hogy a rendezetlenségből folyamatosan rend jöjjön létre az S entrópia csökkenésével az önreprodukció révén, ahol T a rendszer hőmérséklete.
Az élet ezen definíciója alapján a kutatók azt sugallják, hogy az élet a Naphoz hasonló fősorozatú csillagokban alakulhat ki. Az állati életben az információ a DNS-ben van kódolva, a csillagokban azonban szupravezető húrok adhatják át azt.
A kozmikus húrok ötletével először Tom W. B. Kibble elméleti fizikus ált elő az 1970-es években, később a húrelmélet ezen elképzelésből táplálkozott. A szakértők úgy vélik, hogy amennyiben egy húr egy csillagban lenne, elég lenne ahhoz, hogy életszerű folyamatokat indítson be.
A DNS szerkezetéhez hasonló módon a húr mentén gyöngyökként jöhetnek létre egyetlen mágneses töltéssel rendelkező részecskék, úgynevezett mágneses monopólusok. Több húr révén akár két- és háromdimenziós, a kémiai kötésekkel összekapcsolt atomokra emlékeztetők struktúrák is kialakulhatnak.
Nukleáris élet
A páros úgy képzeli, hogy létezhetnek kellően összetett elrendeződések, amelyek nemcsak információt hordozhatnak, hanem tovább is adhatják azt. Egy csillag élettartama alatt ezek a konfigurációk óriási komplexitást érhetnek el.
Az egyik lehetséges jelölt erre az EPIC 249706694 (HD 139139) kettős csillagrendszer. A rendszer fényében a kutatók korábban olyan csökkenéseket figyeltek meg, amelyek egy előtte elhaladó bolygótól származhatnak, az elhalványulás azonban látszólag véletlenszerű időközönként történik.
A páros is elismeri, hogy a csillag fényességében mutatkozó anomáliát a nukleáris életnek tulajdonítani nagyon messzire vezetne. „Csak azt akartuk hangsúlyozni, hogy ilyen megmagyarázhatatlan anomáliák valóban léteznek” – írják tanulmányukban.
