Tudósok korábban azt feltételezték, hogy az északi-sarkköri jégolvadás hatására az óceánfelszín közelében több felhő keletkezik. A NASA friss kutatásai azonban azt mutatják, hogy az egész egy ördögi kör: a jégtakarón keletkező lyukakon át nedvesség és hő szabadul fel a légkörbe, ami egyre több olyan felhő képződését teszi lehetővé, ami csapdába ejti a hőt, így megakadályozva, hogy az óceán visszafagyjon, és újra jégtakaró alakuljon ki. A NASA weboldalán közzétett közleményből kiderül: az úgynevezett polynyák, vagyis jéggel körülvett tengerszemek hozzájárulhatnak a klímaváltozáshoz.
A NASA kutatói most először figyelték meg ezeket a polynyákat műholdas módszerekkel, ami lehetővé tette a tudósok számára, hogy függőlegesen is elemezzék a légkör alacsonyabb és magasabb szintjein lévő felhőket. Ez jóval pontosabb elemzést tesz lehetővé: ahelyett, hogy a szakértők klímamodellekre és meteorológiai elemzésekre támaszkodnának, közvetlenül tudják megfigyelni a területet.
A kutatók felhívták a figyelmet: a jégtakaró egyfajta tetőként funkcionál az óceánfelszínen, és ha ez a tető elolvad, az alatta lévő hő kikerül a légkörbe. Az atmoszféra ilyen felmelegedése és párásodása lelassítja a tengeri jég vastagodását, ami így sebezhetőbbé válik a nyári hónapokban, hamarabb elolvadhat.
Az új kutatás azt mutatta, hogy a polynya feletti felhők több hőt tartottak benn a felszínen, mint azok, amelyek a jégtakaró felett képződtek. Ezek az alacsonyan elhelyezkedő felhők több folyékony állapotú vizet is tartalmaztak – közel négyszer annyit, mint a tengeri jég fölötti felhők. A megnövekedett mértékű felhőtakaró és a felhők alatti hőmennyiség körülbelül egy hétig még fennmaradt minden egyes alkalommal, amikor a polynya újrafagyott a vizsgálat időtartama alatt. Ez azt mutatja, hogy hiába fagy be újra a terület, a környezeti tényezők nem javulnak azonnal. A kutatók azt is feltételezik, hogy a felhőtakaró hosszabbá tette azt az időt, amíg a polynya nyitva maradt, azaz nem fedte be újra jégtakaró.
