Tech

Ezen a folyosón született meg a világháló

Korábban a témában:

Ha ma netezni szeretnénk, a legtöbben megnyitjuk a böngészőt, egyértelmű, magától értetődő folyamat, annyira a mindennapjaink része, mint régen az, hogy ceruzával írunk a füzetbe. Ritkán gondolunk bele, hogy a világháló miért született meg és hogyan működik, pedig izgalmas története van, ami a CERN, vagyis

az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet egyik falapokkal borított, dohos szagú folyosójáról indult.

Retró folyosón retró réztábla

Svájcban a CERN 2-es épületének egyik folyosóján egy réztábla jelzi, hogy pontosan melyik irodában született meg a ma már világszerte használt világháló (world wide web), ami 1989-ben még csak egy kósza ötletnek tűnt, és részletesebb kidolgozást igényelt, olyannyira, hogy az erről szóló első tanulmányt vissza is dobták az ötletgazdának. Maga a folyosó egészen retró (a CERN nem költ sokat felújítására, sokkal többet a részecskekutatásra), ahogy az ember végigsétál rajta, szinte visszarepül a ’80-as évek végére, amikor a hálózatba kapcsolt gépek még igencsak gyerekcipőben jártak, és főként katonai célokra használták őket – a világháló ötlete ekkor fogalmazódott meg egy fiatal kutató, Tim Berners-Lee fejében.

Kép: 24.hu / Stuth Nagy Nikoletta

Berners-Lee, aki végzettsége szerint informatikus és mérnök, a ’80-as években többször is a CERN-ben dolgozott. Feltűnt neki, hogy egységes, mindenki által elérhető rendszer híján milyen nehézkes a kommunikáció nemcsak a különböző országok kutatóintézetei között, de még a CERN-en belül is. Ezért kidolgozott egy olyan, hiperhivatkozásokat használó, hálószerű rendszert, amit az akkor már létező, az internet elődjének számító rendszer segítségével távolról is el lehetett érni, lehetővé téve a gyors, automatizált információcserét a kutatóintézetek között. Berners-Lee írt egy részletes tanulmányt arról, hogyan is képzeli el ezt a bizonyos világhálót, és benyújtotta a főnökének, Mike Sendallnak.

Homályos, de izgalmas

Sendall nem volt elragadtatva az Információkezelés: egy javaslat című dokumentumtól, de látott fantáziát az ötletben, és azt írta az 1989 márciusában benyújtott papírra: „vague, but exciting”, azaz homályos, de izgalmas – és visszadobta Berners-Lee-nek, hogy dolgozzon még rajta. Bár a világháló soha nem volt hivatalos CERN-projekt, Sendall lehetőséget adott Berners-Lee-nek, hogy foglalkozzon vele.

A terv alapjaiban változtatott az információátadás folyamatán, korábban ugyanis a különböző adatokat különböző számítógépeken tárolták, és egy kutatónak külön-külön be kellett jelentkeznie mindegyikbe, hogy hozzájuk férhessen. Mivel nem mindegyik gépen futott ugyanaz a program, ezért

a kutatóknak sokszor többféle rendszer működését meg kellett tanulniuk, ha bizonyos adatokhoz hozzá akartak jutni.

Sokszor egyszerűbb volt egy kávé mellett mástól elkérni az adatokat, mint megkeresni. Berners-Lee felismerte: mivel az „előinternet” segítségével már számítógépek százezrei álltak összeköttetésben, kell egy olyan rendszer, amivel dokumentumokat tudnak megosztani egymással. A kutató elkezdett dolgozni Steve Jobs egyik számítógépén, egy NeXT-en, és 1990-re létrehozta a világháló alapjait.

Az első vázlatok a CERN adatközpontjának falán. Kép: 24.hu / Stuth Nagy Nikoletta

A világhálót nem véletlenül hívnak így: hálószerű elrendezésben lehet a dokumentumok között ide-oda eljutni, ahol a hiperlinkek, vagyis a kattintható, dokumentumokra mutató címek a háló szálai, a dokumentumok pedig a csomópontok. A világháló először tette lehetővé, hogy egy viszonylag egyszerű rendszer keretein belül a világ bármely pontján élő kutatók (később pedig nyilván nem kutatók is) elérjék a társaik által feltöltött dokumentumokat.

Mindenki számára nyílt és ingyenes

Berners-Lee végül 1990-ben kezdett el dolgozni egy globális hiperhivatkozásos rendszeren Sendall áldásával. Az első weboldal, ami így született meg, természetesen a CERN-é lett, és a http://nxoc01.cern.ch/hypertext/WWW/TheProject.html címen futott, ami ma már nem elérhető, de ide kattintva archiválva megtalálható. Ugyanebben az évben megszületett a világháló három legalapvetőbb technológiája: az URL (Uniform Resource Locator, univerzális erőforrás-azonosító), a HTTP (HyperText Transfer Protocol) és a HTML (HyperText Markup Language, hipertext leíró nyelv).

Ma már ilyen szerverparkra van szükség a CERN-ben a rengeteg információ feldolgozásához. Kép: 24.hu / Stuth Nagy Nikoletta

Eleinte csak a nagyenergiájú fizikusok számára fejlesztették ki a rendszert, de 1991-ben már a CERN-en kívül is lehetett használni. 1993. április 30-án pedig bejelentették, hogy a világháló használata mindenki számára szabad és ingyenes. A CERN ugyanis egy olyan nemzetközi szervezet, ami nem kérhet pénzt a kutatói felfedezéseiért, célja, hogy a tudást az emberiség szolgálatára bocsátsa. Berners-Lee ezért megalapította a World Wide Web Konzorciumot, ami nyílt szoftver szabványokat alkot a világhálóra (World Wide Web), és ezek a technológiák alkotják még ma is a web alapjait.

Ajánlott videó mutasd mind

Fű alatt osztja az adófizetői százmilliókat a Magyar Turisztikai Ügynökség

Egyedi döntésekre hivatkozva, nyilvánosan meghirdetett pályázati felhívás nélkül kap pénzt Zoób Kati divattervező, Balatonboglár fideszes önkormányzata vagy éppen egy nagyvállalkozó Kis-Balaton melletti kalandparkja. A Tiborcz István volt üzlettársához köthető bodajki kastély is az eddig titkolt közpénzcsap révén újulhat meg.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.