Az app digitális valutát, úgynevezett sweatcoint (azaz SWC-t) ad a megtett lépésekért, ehhez pedig a telefon lépésszámlálóját és GPS-ét használja. A mért lépések közül csak a nyílt tereken megtettek számítanak, így felesleges edzőtermi futópadokon próbálkozni. A virtuális fizetőeszközt aztán a felhasználó különböző termékekre és szolgáltatásokra, sőt pénzre (pontosabban paypalos feltöltésre) válthatja át. Fontos kiemelni, hogy nem kriptovalutáról van szó, az SWC-nek egyelőre nincs piaci értéke.
Az egészben a legfurcsább, hogy az alkalmazást bemutató YouTube-videók és Instagram-posztok a legritkább esetben szponzorált tartalmak, nemcsak itthon, de az angol nyelvű tartalmak esetében sem.
SÉTÁLÁSÉRT „FIZETNEK”
A Sweatcoin működése első olvasatra egyszerű, de nagyszerű. A felhasználó hagyja futni az alkalmazást a telefonján, az app pedig a megtett lépéseket mérve biztosít digitális valutát. Kétezer lépés nagyjából egy sweatcoint ér, ezeket pedig később különböző termékekre és szolgáltatásokra lehet átváltani.
Az alkalmazás nem új, 2016-ban már írtunk róla, az utóbbi időkben azonban komoly újításokon esett át ─ az SWC-t például korábban szinte csak az egészséges életmódhoz köthető ajándékokra lehetett beváltani. A Sweatcoin igazán 2017 nyarán vált népszerűvé az Egyesült Államokban, azóta pedig egyre több és több országban válik letölthetővé, illetve ismerté. Magyarországon néhány hónapja jelent meg, és 2018 végén fel is bukkantak az első Sweatcoint bemutató tartalmak a közösségi médiában.
A válasz: reklámok miatt. A Sweatcoin üzemeltetői állandó kapcsolatban vannak azon vállalatokkal, amelyek az appon keresztül elérhető ajánlatokat biztosítják. Mivel a csomagok egy jelentős része csupán leértékelt cikk vagy próbaverzió, esetleg nemrég indult vállalat kínálata, a cégeknek egyszerű reklámfelületet jelent a Sweatcoin. A szállítási költséget ráadásul rendszerint a vevőnek kell megfizetnie.
A valóban izgalmas ajánlatok bezsebelése pedig komoly erőfeszítést igényel az átlagos felhasználótól: az embernek nagyon kitartónak kell lennie, hogy beszerezze az érintett terméket vagy szolgáltatást, a gyűjtés során ugyanakkor rengeteg reklámmal találkozik, amelyek akár egyéb vásárlásra is ösztönözhetik.
AZÉRT NINCSENEK TÚLFIZETVE A SÉTÁLÓK
A helyzet ráadásul nem olyan egyszerű, hogy a Sweatcoin-használók néhány hét után valóban értékes cikkekhez jutnak. Ennek egyik oka, hogy az appon belül különböző csoportok léteznek: a regisztráció után mindenki a Mover kategóriába kerül, igaz, bármikor válthat Shaker, Quaker vagy Breaker szintre. Minél magasabban jegyzett egy kategória, annál több SWC-t gyűjthet be egy nap alatt a felhasználó.
Az egyes szintek előfizetői alapon működnek: bizonyos mennyiségű havi SWC-ért cserébe a felhasználó az adott szinten maradhat (Mover esetében a használat ingyenes). Bár az app kínál 30 napos próbaverziót egy előre kiválasztott kategóriához, ha az ember valóban szeretne valamirevaló ajándékokat beszerezni, egyetlen hónap nem lesz elegendő még a legmagasabb szinten sem.
Egy iPhone XS például 20 ezer SWC-be kerül. Ahhoz, hogy az ember beszerezze a telefont, minimum 40 millió lépést kell megtennie, fontos ugyanakkor kiemelni, hogy az app algoritmusából adódóan bizonyos lépések egyszerűen elvesznek. Ezen némiképp lehet javítani, ha az ember átkapcsol az egyébként sem túl akkumulátorkímélő módból még energiaigényesebb működésbe.
Ha az ember marad a Mover szinten, a napi maximumot, azaz 5 SWC-t keresve 4 ezer nap (közel 11 év) alatt gyűjtheti össze az iPhone-hoz elegendő valutát. Ehhez valóban komoly elhivatottságra van szükség, meg persze arra, hogy a kereskedő és a Sweatcoin együttműködése sokáig kitartson.
Amennyiben viszont a felhasználó az eddig elérhető legmagasabb kategóriában, a Breakerben használja az alkalmazást, az előfizetői levonás után napi 19 sweatcoinhoz juthat.
Ehhez persze az kell, hogy a felhasználó fitt legyen, és még rengeteg szabadidővel is rendelkezzen, hiszen a megfelelő ütemű sweatcoin-termeléshez naponta minimum 38 ezer lépést kell megtennie. Egy lépés átlagosan számolva 0,76 méter (valakinek ennél jóval több, valakinek kevesebb), így egy átlagos embernek közel 3 éven át naponta mintegy 28,9 kilométert kell gyalogolnia, hogy az alkalmazáson keresztül szerezze be a mobilt.
Persze az appban ennél jóval olcsóbban is elérhetőek értékes termékek és szolgáltatások, a 12,99 fontos (nagyjából 4700 forintos) iPhone-tokokat például 249,99 SWC-ért szerezhetjük be, ami nem rossz ajánlat. Az iPhone XS-es példa azonban jól szemlélteti, hogy mennyire becsapós tud lenni az alkalmazás: 20 ezer sweatcoin először nem tűnik soknak egy telefonért, lépésbe és időbe átszámítva viszont annál inkább.
Az Iphone-oshoz hasonló bomba ajánlatokkal kapcsolatban ráadásul van még egy kis turpisság, ami miatt a hétköznapi felhasználó számára gyakorlatilag elérhetetlenné válnak az ilyen csomagok.
PIRAMISAPP
A kulcs az, hogy az alkalmazásban nem csak lépésekkel lehet sweatcoinokhoz jutni, és erre éreztek rá a hazai és külföldi influencerek. Az app ugyanis jutalmaz, ha mások beszervezéséről van szó: minden egyes elfogadott meghívás után a feladó 5 SWC-vel lesz gazdagabb. Ez a mezei felhasználónak valószínűleg nem nagy segítség, néhány tucat ismerős behívásával ha száz sweatcoint összeszed, már örülhet.
A jutalmazási rendszert viszont valószínűleg nem is annyira az átlagembernek, hanem az influencereknek találták ki. Szinte csak és kizárólag olyan, az alkalmazást népszerűsítő Intagram-posztokkal és YouTube-videókkal találkozni, amelyekben a Sweatcoinra mutató link nem egy egyszerű hivatkozás, hanem egy meghívó a feltöltő részéről. A profil vagy csatorna egy-egy követője így a leírásban lévő linket használva egy-egy újabb meghívotthoz, azaz 5-5 újabb SWC-hez juttatja a feltöltőt.
Ebben rejlik a Sweatcoin valódi zsenialitása: a fejlesztők úgy képesek rávenni az influencereket appjuk és az abban kínáltak reklámozásra, hogy valójában nem fizetnek nekik, nem születnek a szó szoros értelmében vett szponzorált tartalmak.
Az ilyen kontentek elkészítésére viszont nem csak a gyors sweatcoin-felhalmozás sarkalhatja az influencereket. Bizonyos ajánlatok, így az okostelefon, egy külföldi vakáció vagy éppen az SWC paypalos egyenlegfeltöltésre történő használata, csak bizonyos mennyiségű meghívás után válik elérhetővé. A beváltáshoz ráadásul egy évnyi használat is szükséges.
SWEATCOIN ─ DE MEDDIG?
Kérdéses, hogy a rendszer meddig működhet.
Mivel meglehetősen friss alkalmazásról van szó, pontos választ nehéz adni. Annyi bizonyos, hogy az app, illetve az azt használó közösség még nagyban fejlődik, a különböző fórumokon például egyre több olyan felhasználót találni, aki pénzért árulja az SWC-it. Lehetséges, hogy ahogy sorra ismerik fel a Sweatcoinban rejlő lehetőségeket, úgy válik majd még elterjedtebbé az alkalmazás.
Ezzel ugyanis látványos változás állna be a rendszer működésében: a piacra történő bekerüléssel már komolyan számolni kellene a bányászok (azaz a felhasználók) megbízhatóságával, emellett a kriptovalutákra vonatkozó jogszabályok is jelentős hatással lennének az alkalmazás működésére.
Az Egyesült Államokban például adót vetnek ki a kriptovalutákra, így ahhoz, hogy az SWC-termelés ne csökkenjen drámaian, a fejlesztőknek az egész algoritmust át kéne alakítaniuk, elősegítve a virtuális valuta előállításának ütemét és bányászásra ösztönözve a felhasználókat.
Kiemelt fotó: iStock
