Logikus gondolat: Lengyelország és Magyarország két EU-s tagország, két kelet-közép-európai állam, hasonló múlttal, hagyományokkal és jelennel, így miért is ne állhatnának elő a magyar fejlesztők egy hasonlóan nagy világszenzációval, mint amilyen a The Witcher-sorozat is volt? Mégis, mint a november 3-i beszélgetésből kiderült, nagyon messze vagyunk attól, hogy a videojátékok terén efféle sikert érjünk el.
TEHETSÉGEK VANNAK
Pedig tehetséges játékfejlesztőkből nincs hiány. Az 1980-as években Commodor 64-re rengeteg programot fejlesztettek a magyarok, sőt, Tóth Lambert szerint bizonyos műfajokban a magyar szakértők még ma is élen járnak. A NeocoreGames például az akció-szerepjátékok terén ért el sikereket, gondoljunk csak az általuk megalkotott The Incredible Adventures of Van Helsing-sorozatra.
Ezek a játékok ugyanakkor rétegprogramok, nem törtek be a mainstreambe, sok esetben pedig a hazai felhasználók sem tudják, hogy egyes ismert videojátékokat magyarok hoztak létre.
Stöckert Gábor szerint a szakosodás mellett további tényező lehet a piac átalakulása. Míg az 1980-as években a Commodore 64 alapú Novotrade itthon egyedüliként uralta a piacot, és külföldre is sokat dolgozott, addig mára rengeteg kisebb-nagyobb fejlesztőcsoport jött létre
KELL EGY VAJÁK
Egy kimagasló játékhoz viszont nemcsak jó fejlesztőkre, hanem narratív dijáznerre is szükség van. Tóth Lambert szerint hazánkban igenis akadnak olyan szakemberek, akik képesek jól megírni egy videojáték sztoriját. Holló-Vaskó Péter ennek kapcsán azt emelte ki, hogy a kimagasló író önmagában nem elég, a szerzőnek a fejlesztőkkel együttműködve, állandó kapcsolat mellett kell dolgoznia egy projekten.
Egy The Witcher-szerű programhoz emellett megfelelő alapanyag, azaz valamiféle irodalmi mű is szükséges. Ahogy a The Witcher és a Vaják esetében, úgy egy magyar programnál is igaz lehet, hogy a kulcs valójában nem is annyira a jó sztori, hanem az, hogy a fejlesztők miként nyúlnak az alapanyaghoz, illetve hogy aztán a közönség mennyire képes befogadni a kész játékot.
Tóth Lambert úgy véli, Magyarország sajnos kis piacot jelent, a sci-finek, főként a hazai sci-fi irodalomnak pedig annál is kevesebb rajongója van. Egészen más volt a helyzet a Vaják-sorozat esetében, amely már eleve népszerűnek számított Lengyelországban, a CD Projekt pedig a szálat továbbfűzve, az eredeti univerzumra építkezve, de egészen új történetet kidolgozva ért el további sikereket.
Emellett van egy igen komoly kulturális eltérés is hazánk és Lengyelország között. Míg itthon a hagyományőrzés és a magyar mitológia egybefonódott a szélsőjobboldali nézetekkel és sztereotípiákkal, addig Lengyelországban az emberek másként viszonyulnak a nemzeti identitásukhoz, múltjukhoz.
Ez a különbség segíthet annak megértésében, hogy a lengyelek körében hogyan válhatott népszerűvé egy, alapvetően a szláv mitológiából merítő történet, míg itthon egy turulos-csodaszarvasos regény viszonylag kevés rajongót találna magának.
A MAGYAR KORMÁNY NEM ÉRTI EZT A VILÁGOT
Tóth Lambert szerint a magyar játékfejlesztésen nagyot lendíthetne, ha a filmművészeti oktatáshoz hasonlóan a játékfejlesztés köré is intézményesített képzés épülne ki, Stöckert Gábor szerint pedig arról sem szabad megfeledkezni, hogy Lengyelország fontosnak tartja a helyi videojáték-fejlesztést.
Magyarországon az e-sportba idén ugyan rengeteg állami pénzt öltek, ez azonban nem annyira a videojátékoknak, mint inkább a sportnak szól. A magyar kormány a játékfejlesztés világát egyszerűen nem érti, és kockázatosnak tartja. Évekkel ezelőtt egy információs tudással kapcsolatos rendezvényen a Nemesis játékfejlesztő cég képviselője is felszólalt a parlamentben konkrét anyagi támogatást kérve, vázolva a vállalat elképzeléseit. A tervek azonban süket fülekre találtak.
Tóth Lambert ezen gondolatmenetet annyival egészítette ki, hogy a régióban sok ország már rendelkezik olyan játékfejlesztő-egyesületekkel, amik a teljes helyi játékipart lefedi, ismerik a médiát, a piaci és állami szereplőket, rendezvényeket szerveznek, illetve gondoskodnak az utánpótlásról.
Stöckert Gábor szerint ez is nagy különbség Lengyelország és Magyarország között: a lengyelek nemcsak állami támogatást adnak a fejlesztőknek, de a támogatás feltételeként kötelezik is a csapatokat, hogy bizonyos mértékig megosszák tudásukat a többi fejlesztővel.
A fentiek alapján egyértelmű, hogy a magyar The Witcher egyelőre nagyon távoli álom a hazai gamerek és fejlesztők számára. Összességében elmondható, hogy a magyar körülmények egyelőre egyik olyan tényezőnek sem felelnek meg, amik egy efféle játék megalkotásához elengedhetetlenek.
Kiemelt kép: CD Projekt
