Hogy mi a felháborodás oka? A szerzői jogi irányelvek 13. cikkelye kötelezne minden weboldalt, hogy még publikálás előtt ellenőrizze a felhasználók által feltöltött tartalmakat, és csak akkor engedélyezze a megosztást, ha az nem használ semmilyen szerzői jog által védett kép-, hang-, vagy egyéb anyagot.
A MÉMEK CSAK A KEZDET
Az internetes mémek pedig nyilván ebből élnek, így nem lehetne feltölteni több debil makróval ellátott SpongyaBob-képet, indokolatlan All Star-feldolgozást vagy sokkoló Shrek-pornót sem. Véget érhet hát a többek között a Redditen, Facebookon, Instagramon vagy épp Twitteren virágzó mémkultúra Európában.
Ez abból fakad, hogy a megosztani szánt tartalmak ellenőrzését még közzététel előtt kell elvégezni a weblapnak, nem elég a már kitett dolgokat szűrni. Ezt a munkát nyilván lehetetlen manuálisan végezni, így különböző algoritmusok lesznek bevetve, amik összehasonlítják a felhasználó által közzétenni vágyott képet vagy videót egy jogvédett anyagokat tartalmazó adatbázissal, és csak akkor engedik azt át, ha nem találnak egyezést. Percenkénti több ezer, nagyobb weboldal esetén akár több millió feltöltés esetén az algoritmusok jelentősen lassíthatják a megosztás sebességét, de más probléma is akadhat velük.
A jelenleg használatos szűrőalgoritmusok már a Youtube-nál is számtalanszor bizonyították, hogy ezer sebből véreznek: néha nem ismerik fel a jogsértést, néha teljesen legális tartalmakat tiltanak le. Ezen felül a viccet sem értik: a mémeknek Európában azért lehet annyi, mert az algoritmusok nem képesek felismerni a paródiát, valamint egyéb jogszabályi kivételekre is süketek. Így még olyan tartalmak esetében is, amik bőven beleesnek a fair használat kategóriájába, letiltások lavinája várható.
Ezért hát ki is akadtak a mémkészítő és -megosztó közösségek a net minden sarkában. Az európai mémelők felháborodásukat, a tengerentúliak pedig kárörömüket (nyilván) mémekben fejezték ki.
Páran konstruktívan gondolkodnak, és VPN használatát ajánlják az európai netezőknek:
Vannak, akiknek pedig most jutott eszébe, hátha mégis jó ötlet volt a Brexit:
Habár a 13. cikkely kapcsán a mémekről és a felhasználói szabadság korlátozásáról esik a legtöbb szó, a valóságban a tervezet káros hatásai még durvábbak lennének, és még több csoportot érintenének. Az egyszerű netezőkön kívül még ők szívnák meg nagyon a törvénytervezetet:
1. MŰVÉSZEK
Az irányelvek 13. cikkelye nemcsak a mémkészítőkre, de gyakorlatilag bármilyen tartalmakat előállító független félre is súlyosan korlátozó hatással lehet. Különösen rosszul eshet az olyan digitális művészeknek (vagy bárkinek, aki a neten osztja meg kreálmányait), akik bármilyen formában remixelnek, felhasználnak már létező tartalmakat, akár hang-, akár kép-, akár videoformátumban.
Ha például valaki kollázst csinál jogvédett képekből, vagy olyan hangfájlt osztana meg, aminek részeit már levédték, azt a rendszer egyből elkaszálná, még feltölteni se lehetne. Azon kívül, hogy a korlátozás már ismertebb zenészek, videósok munkáját is megnehezítené, meg is tudná akadályozni, hogy új európai arcok tűnjenek fel akár az egyre inkább internetre áttevődő zenei szcénában, akár a Youtube-on.
2. NYÍLT FORRÁSKÓDÚ PROGRAMOK FEJLESZTŐI
Óriási kultúrája van az interneten a nyílt forráskódú (open source) szoftvereknek. A fejlesztési mód lényege, hogy fizetés nélkül, önkéntes alapon dolgozó fejlesztők dolgoznak egy-egy szoftveren, vagy egy cég nyilvánosságra hozza forráskódjait, és megengedi az internetes közösségeknek, hogy kedvükre módosítsák azt. Olyan felületeken, mint például a GitHub, innovatív, fontos szoftverek és fejlesztések történnek nap mint nap. A híresebb open source szoftverek között van például a Python programozói nyelv, a WordPress blog-platform vagy a VLC médialejátszó.
A kódokat ugyanúgy védik a szerzői jogok, mint a zenéket vagy a képanyagokat, így a platform szabadsága úgy ahogy van, megszűnne: egyrészt akár egy sor kód feltöltésekor ellenőrizni kellene, hogy az a részlet nincs-e levédve, másrészt ezen a területen különösen félő, hogy a szűrőalgoritmusok nem lesznek képesek felismerni, ha egy feltöltött kód szabadon megosztható forrásból származik.
Így az internetes kreativitás nemcsak a mémek terén sérülhet, annak komolyabb, akár az üzleti életre kiható következményei is lehetnek. És nemcsak a nyílt forráskódú szoftverek esetében, de úgy általában.
3. AZ EGÉSZ EURÓPAI INTERNETES SZEKTOR
Nem örülnének az európai startupok sem egy efféle reformnak. A még a fejlődés kezdeti szakaszaiban lévő internetes cégekre komoly terhet róna a tervezet által megkövetelt szűrőrendszerek és online infrastruktúra bevezetése: az ilyen cégek ugyanis nem biztos, hogy rendelkeznek a szükséges forrásokkal ennek megvalósítására, és abban a szakaszban, amikor a profit helyett még a növekedés az elsődleges cél, az új felhasználók szerzésében is gátolná, de legalábbis lassítaná őket.
Egy ilyen, megszorított környezetben működő cég ugyanis a befektetéseket se vonzaná különösebben, sőt: a szektorban dolgozó kockázatitőke-befektetők és angyal befektetők valószínűbb, hogy ezentúl még inkább az USA-ra, vagy Ázsiára fókuszálnának, ami az EU és az egész Európai Gazdasági Térség lemaradását eredményezné a 21. század egyik leggyorsabban fejlődő ágazatában.
Az startupok mellett az online újságok mozgási terét, és ezáltal akár a fake news elleni harcot is visszavetheti a rendelet. Martin Senftleben, a VU University Amsterdam szellemi jogokkal foglalkozó professzora szerint a tervezet „egy fegyver az idézetek és a linkek ellen”. Védett tartalmakból ugyanis idézni, vagy akár egy fejlécet, illusztrációt megosztani is csak külön szerzői engedéllyel lehetne, ezáltal különböző források megerősítése, és a hiteles információk terjesztése is nehezebbé válna. Ez közvetve azt jelenti, hogy a keresőmotoroknak is nehezebb lesz megtalálni az így kevésbé linkelt tartalmakat, és nehezebb lesz hozzájutni több oldalról megerősített, biztos forrásból származó tudósításokhoz, hírekhez.
AKKOR MÉGIS KINEK JÓ?
A tervezet nem károsítaná, sőt, segítené is a nagyobb kiadókat, legyen az szó zenéről, filmről, újságcikkekről, vagy egyéb médiáról. Ezek a cégek ugyanis maguknak meg tudnák engedni a felhasználandó anyagok megvásárlását, és a saját anyagaik feletti szorosabb kontroll egyrészt több bevételhez juttatná őket, másrészt nagyobb térrel tudnának taktikázni versenytársaik ellen.
Külön adat nincs arra, hogy különböző vállalatok mennyit költöttek a tervezettel kapcsolatos lobbizásra, de ha ránézünk az Európai Parlament lobbiregiszterére, nagyjából meg lehet sejteni, honnan fúj a szél. A regiszterben ugyanis be vannak jegyezve olyan nemzetközi óriáscégek és szervezetek, mint a Universal Music Publishing Group, a Zenekiadók Nemzetközi Szövetsége (ICMP), vagy a Sony, akik egyenként több tízezer eurót költenek el lobbitevékenységekre évente.
Bárhonnan is jön a pénz, minden jel arra mutat, hogy óriási a nyomás az uniós törvényhozókon az üggyel kapcsolatban, és néhányan nem riadnak vissza attól sem, hogy korlátozzák a tervezettel kapcsolatos információk terjesztését. A tervezet bejelentője, Günther Oettinger, az EU Költségvetési és Humánpolitikai Biztosa két éve azt tanácsolta a kiadóknak, hogy győzzék meg újságíróikat, hogy ne kritizálják azt, ezen felül pedig számos bennfentes nyilatkozott arról, mennyire durván próbálják átnyomni a dolgot az Európai Parlament Jogi Bizottságában (JURI). A nyomás mögött állítólag részben a német Kereszténydemokrata Párt (CDU) áll, akiknek bőven van elég befolyásuk Brüsszelben, hogy beleszóljanak az ottani törvényhozásba. Oettinger egyébként szintén a CDU tagja.
Vannak beszámolók arról, hogy azzal fenyegettek képviselőket, hogy nem kapnak meg bizonyos jelentéseket és parlamenti pozíciókat, ha nem csinálják azt, amit mondanak nekik
– nyilatkozta a JURI egy nevének elhallgatását kérő tagja az EU Today-nek május végén. Jól mutatja a helyzet súlyosságát, hogy ezt az idézetet úgy kellett előbányásznia a Techdirtnek és Julia Reda zöldpárti képviselőnek a cikk mentett verziói közül, azt ugyanis kiadói nyomásra később kivették az eredeti cikkből.
Ugyanakkor még van remény, hogy a tervezet nem megy át a szerdai szavazáson. Tanulmányokban, nyílt levelekben, alulról szerveződő lobbizással is több szervezet próbálja megakadályozni az elfogadását. Eddig öt párt, a konzervatívok (EPP), a liberálisok (ALDE), az euroszkeptikusok (ECR), és a szélsőjobb (ENF) jelentette be, hogy támogatja a tervezetet.
Ez az öt párt összesen 13 helyet birtokol a 25 fős Jogi Bizottságban, így ha közülük senkit sem sikerül jobb belátására bírni, egy szavazaton múlhat a mémek és a szabad internet halála Európában.
Nyitó illusztrácó: Angry Birds – A film / InterCom
