Tech tesztlabor

Hülyebiztos géppel gyerekjáték a drónozás

Egész kicsi, elfér a kabátzsebben, kevesebb, mint fél kiló, benne van a legmodernebb technika, tudja az összes trendi funkciót, 4K-ban rögzít videót, és az is könnyedén boldogul vele, aki életében először nyúl drónhoz. Kipróbáltuk a DJI Mavic Airt, ami kezdőknek, haladóknak, sőt akár profiknak is kiváló választás lehet, ráadásul a legideálisabb eszköz, ha az utazásaink során akarunk légi felvételeket készíteni.

A kínai DJI januárban mutatta be és hozta forgalomba legújabb drónját, a Mavic Air quadkoptert. Ha kézbe vesszük, az ember első gondolata rögtön az, hogy milyen kicsi – főleg, mikor össze van hajtogatva. A repülő kütyü egyik legjobb tulajdonsága, hogy a propellereket tartó merevítők behajthatók, így a Mavic Air „csukott állapotban” mindössze 17 cm hosszú, 8 cm széles és 5 cm magas, éppen ezért

még egy kabátzsebbe is simán befér.

A kompakt megoldás már a hétköznapokban is megkönnyíti a drón szállítását, de a gép kialakítását akkor tudjuk igazán értékelni, ha utazunk, hiszen könnyű elpakolni, és kis helyen is elfér – akár a reptéri kézipoggyászban is. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy olyan videók és képek készíthetők vele, amitől garantáltan le fog esni a barátok és az ismerősök álla.

ÖSSZECSUKVA TÉNYLEG BE TUDJUK RAKNI A KABÁTUNK ZSEBÉBE – Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

MIRE KÉPES A KICSIKE?

A gép mindössze 430 gramm, ami nem sok, de a mérethez viszonyítva mégis jelentős, és megemelve rögtön érezzük, hogy nem gagyival van dolgunk. Ez az érzés pedig tovább fokozódik, mikor meglátjuk a drón egyik legfontosabb elemét, a háromtengelyes stabilizátoron pihenő 12 megapixeles szenzort, amit egy 85 fokos látószögű lencse egészít ki.

AZ EGYIK LEGFONTOSABB RÉSZ: A KAMERA, AMI MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT STABIL KÉPET PRODUKÁL – Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

A kamerával 4:3-as (4056 × 3040 pixel) és 16:9-es (4056 × 2280 pixel) képarányú fotókat lőhetünk, videókat pedig 720p, 1080p, 2,7K és 4K felbontásban, 100 Mbps-es bitrátával rögzíthetünk. A sima HD és a Full HD esetében a képkockák másodpercenkénti száma 24-től akár 120-ig is terjedhet, 2,7K-ban viszont már csak 60, míg 4K-ban mindössze 30 a maximum FPS.

Ellentétben a Sparkkal és a Mavic Próval, ez a drón 8 GB háttértárral rendelkezik, így SD-kártya nélkül is tudunk felvételeket készíteni.

A belső tárhely ugyan nem sok, de arra pont elegendő, hogy végigvideózzuk azt a nagyjából 18 percet, amit a drón 2375 milliamperes cserélhető aksija kibír. A telep nagyjából ötven perc alatt tölt vissza maximumra, szóval, ha valaki fontolgatja a Mavic Air beszerzését, annak azonnal érdemes lecsapni legalább két pótaksira is.

SIMÁN LEBEGVE AKÁR HÚSZ PERCIG IS FENN MARAD A LEVEGŐBEN – Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

A drón wifin keresztül kommunikál a mellé járó kontrollerrel vagy az okostelefonnal, és az Európában hatályos jogszabályok értelmében a szoftver maximum 2000 méterre távolságra, illetve 500 méter magasra engedi reptetni a drónt – persze csak a legoptimálisabb körülmények között. Városban, ahol több az interferencia és minden sarokra jut legalább 10 wifi, ezek az értékek jelentősen csökkenhetnek (érts: megszakad a kapcsolat a drónnal), továbbá hatással lehetnek a 720p-ben visszaérkező videójelre is.

Esetünkben például többször előfordult, hogy a szerkesztőség közelében reptetve, az irodákkal zsúfolt épületek környékén beszaggatott a stream, sőt egy alkalommal az is megesett, hogy a videókapcsolat teljesen megszakadt, ugyanakkor a drón ebben a helyzetben is tökéletesen irányítható maradt, és a kamera képe nélkül is biztonságosan vissza tudtuk juttatni a kiindulópontra.

(Kattintson a képre és nézze meg a Cannes-ban készült légi felvételeinket!)

Galéria
MEGREPTETTÜK A MAVIC AIRT CANNES FELETT - Forrás: Birkás Péter / 24.hu

HÜLYEBIZTOS

A Mavic Air egy szintén kompakt, széthajtogatható kontrollerrel érkezik, és az irányításhoz mindenképpen szükséges egy iOS-t (9.0 vagy újabb) vagy Androidot (4.4 vagy újabb) futtató mobiltelefon. A mobilt a kontrollerhez csatlakoztatva automatikusan létrejön a kapcsolat a két eszköz között, viszont a drón pusztán a telefonnal is irányítható, ilyenkor viszont külön kell párosítani őket a wifi segítségével.

A TELEFONT A KONTROLLER LEHAJTHATÓ MARKOLATÁBA LEHET BEILLESZTENI – Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

A legprofibb élményt persze a kontroller/mobil kombóval kapjuk, hiszen az analóg karokkal sokkal finomabban irányítható a kütyü, mint az érintőképernyő digitális megoldásával, ráadásul a telefon kijelzőjén jól látható a kamera által közvetített kép, és minden hasznos információ.

REPTETÉS KÖZBEN A TELEFON KÉPERNYŐJÉN MINDEN HASZNOS FUNKCIÓ LÁTHATÓ – Forrás: Birkás Péter / 24.hu

A Mavic Air kezelése ugyanakkor gyerekjáték: azok is pár perc alatt beletanulhatnak, akik életükben először nyúlnak ilyen ketyeréhez. A bal karral szabályozható a magasság, illetve forgatható a gép, a jobbal pedig előre és hátra reptethetjük a masinát, illetve ezzel a karral végezhetünk oldalirányú mozgást. Kezdőknél az első időszakban ugyan kissé „darabos” lehet a reptetés, de pár óra gyakorlás után megjön az önbizalom és már a látványosabb manőverek sem okozhatnak gondot.

A fel- és leszállás manuálisan és gombnyomással is elvégezhető, ha pedig nem irányítjuk, a drón stabilan lebeg, nincs szükség ellenkormányzásra, mint a filléres gagyik esetében. A szerkezet azonnal reagál a mozdulatainkra, irányítás közben jól érzékelhető a sebesség és a környezet, ha pedig valamilyen oknál fogva elveszítenénk a gépet szem elől, ne adj’ isten teljesen megszakadna a kapcsolat (és még bírja az aksi), akkor a Mavic Air gombnyomásra, vagy automatikusan is visszatalál a kiindulási helyére.

Ezúttal ráadásul amiatt sem kell igazán aggódni, hogy kezdőként a béna irányítással kárt teszünk a drága kütyüben.

Egyrészt az alapcsomagban van felcsatolható propellervédő keret, másrészt hét szenzor pásztázza folyamatosan a levegőben lévő gép közvetlen környezetét, és a telefon képernyője nemcsak vizuálisan, de különböző színekkel (zöld, sárga, piros) és méterben jelzi, ha túl közel megyünk valamihez, és idegesítő csipogással is, amit egész egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni.

És ez még nem minden: az APAS funkciót aktiválva készakarva sem tudjuk nekivezetni a drónt semminek. Ebben a módban a gép automatikusan kikerüli az oszlopokat és a fákat, átrepül az akadályok felett, ha pedig ember akad az útjába, akkor lelassít, és új irányt választva, kellő távolságot tartva folytatja az útját.

A VÉDŐKERET AKKOR IS ÓVJA A PROPELLEREKET, HA MÉGIS NEKIVEZETNÉNK VALAMINEK A DRÓNT – Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

A Mavic Air ugyanakkor azoknak is ideális játékszer, akik nem most ismerkednek a drónozással, hiszen a kontrollert sport fokozatba kapcsolva akár 68 km/h-s sebesség is elérhető, reptetés közben pedig nemcsak a drón irányítható, de akár a kamerát is külön mozgathatjuk, így a haladók és az igazi profik tényleg lélegzetelállító videókat tudnak készíteni száguldás közben.

MINDENT TUD, ÉS MÉG TÖBBET

A Mavic Air persze nemcsak repülni, fotózni és videózni tud, de számos trendi trükk rejtőzik a gép tarsolyában: a QuickShot opciónál például több lehetőség közül választhatjuk ki, hogy a quadkopter milyen figurát alkalmazva cirkáljon körülöttünk – egy magaslaton, vagy egy kilátóban állva ezzel a funkcióval egészen lélegzetelállító videókat tudunk készíteni magunkról.

A Tripod és Cinematic mód a stabil fotózásban és a „simulékony” videózásban segít, a Point of Interesttel pedig egy általunk kijelölt „dolog”, például egy torony vagy egy magasban lebegő zászló reptethető körbe, méghozzá anélkül, hogy hozzá kellene nyúlnunk a kontroller analóg karjait.

Az ActiveTrackkel mozgó tárgyak (autók) vagy emberek (futó, biciklis) követhetők, bár ez a funkció messze nem tökéletes, mert már egy gyorsabb bringás esetén is képes elveszíteni a drón a „célt”, illetve csak akkor működik igazán jól, ha nincsenek zavaró tényezők (fák, oszlopok, épületek) repülés közben.

A legmenőbb lehetőség viszont újdonság is egyben: a Mavic Air kontroller és telefon nélkül, pusztán gesztusokkal is irányítható.

Csak kétszer meg kell nyomni a gép hátán lévő gombot, és innentől a kütyü már tudja, hogy a mozdulatainkat kell figyelnie. Kinyújtott karokkal, a tenyerünket előre tartva a magasba emelhető és a földre tehető a gép, a két kezünket kifelé nyitva és zárva távolodik és közeledik, az ujjunkkal V-jelet mutatva fényképet készít, ha pedig négy ujjal egy téglalapot formázunk, akkor elkezd videót rögzíteni.

Ezek a manőverek persze némi gyakorlás után használhatók igazán jól, de a gesztusok felismerése már első alkalommal is remekül működik, és az ember igazi Jedinek érzi magát a Mavic Air irányítása közben.

KONTROLLER NÉLKÜL, CSAK GESZTUSOKKAL IS IRÁNYÍTHATÓ – Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu

KÉNE!

A Mavic Air az árát és a teljesítményét tekintve a Spark és Mavic Pro modellek között foglal helyet, leginkább hobbi drónozóknak lehet ideális vétel, de a képességeinek és az elérhető funkcióknak hála a profiknak is megfontolandó alternatívává válhat, főleg ha fontos szempont, hogy a repülő kütyü könnyen mozgatható és kis helyen is tárolható legyen.

A DJI legújabb drónja 260 000 forinttól szerezhető be itthon

– ez az összeg elsőre horribilisnek tűnhet, viszont a gépben található technika, a kompakt kivitel, a felhasználóbarát rendszer, és a 4K-s videorögzítés lehetősége igenis megéri ezt az összeget, ár-érték arányban kiváló eszközzel van dolgunk. Ennyi pénzért ilyen jól összerakott, szoftveresen és hardveresen is átgondolt, ráadásul könnyen használható quadkoptert más gyártótól nem nagyon lehet beszerezni.

EGY DRÓN SZEMSZÖGÉBŐL MÉG AZ ÚJPESTI NAPLEMENTE IS MÁS – Forrás: Birkás Péter / 24.hu

A Mavic Air a kézbevételtől lenyűgözi az embert, használat közben kiderül, hogy a drónozás a megfelelő eszközzel gyerekjáték, a magasban lőtt felvételek után pedig minden korábbi képünk csak unalmas próbálkozásnak tűnik – szóval csak óvatosan a teszteléssel, mert az első kör után bárki azon kaphatja magát, hogy próbálja beilleszteni a gép árát a költségvetésébe.

A Mavic Airt a DJI magyarországi hivatalos disztribútorától, a Duplitec Kft-től kaptuk tesztelésre.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik