A kutatók már régóta próbálnak olyan elektronikákat készíteni, amik emberi fogyasztásra alkalmasak, beleértve a tranzisztorokat, különféle érzékelőket, akkumulátort, elektródákat. A svájci szövetségi politechnikai iskola (EPFL) szakemberei most egy olyan aktuátor prototípusát mutattak be, ami teljes egészében ehető anyagokból készült.
A zselatinból, glicerinből, vízből álló lágy matériát két robotujj formájában mutatták be, amelyek képesek voltak sérülésmentesen megfogni különféle puha felületű dolgokat, például gyümölcsöket.
A glicerinaktuátor teljesen környezetbarát, biokompatibilis, és lebomló anyagról van szó. Ez nem azt jelenti, hogy finom is, mert végtére nem ez a célja, de kikövezheti az utat a jövő teljes egészében ehető robotjai felé, írják kutatásukban.
De mire is jó egy ehető robot? Nem, nem azért, hogy legyen némi előnyünk velük szemben, ha fellázadnak. A svájci szakemberek több felhasználási módot is említenek tanulmányukban, köztük egészen vadakat.
A kis szerkezeteket bejuttatva az állatok testébe alaposabban lehetne követni az egyes fajok mozgását, viselkedését, és mivel az emberi szervezettel is biokompatibilis, ezért a zselatinos mixet gyógyszerrel lehetne feltölteni, ami emésztés közben fejtené ki fokozatosan hatását.
Ugyan még jócskán odébb van, hogy ezeket a feladatokat élesben is sikerülhessen kivitelezni, a svájci kutatóknak nagy terveik vannak. Sőt, már olyan robotokról is beszélnek, amik önmagukat eszik meg, ebből nyerve energiát, és ami még ennél is merészebb: mivel a zselatin olvadós, ezért később elméletben az is lehetségessé válhat, hogy önmagát építse vissza, amire a hagyományos pneumatikus aktuátorok nem képesek.
Ki tudja, lehet a jövőben már olyan robotok szállítják majd a pizzát, amik maguk is pizza formájúak lesznek,
