Míg nagyon sok helyen olyan kamerákat használnak térfigyelésre, melyeken nagyjából annyi látszik, hogy az egyik folt egy ember, a másik meg nem, a Google nem bízza a véletlenre a dolgot. Igaz, a Google Cultural Institute nem is arra használja ezeket a valóban nagy felbontású szerkezeteket, hogy azt nézze, ki szotyizza össze a szőnyeget a teremben.
Az elmúlt öt évben az intézet 200 festményt rögzített digitálisan nagy felbontásban, míg az Art Camera elnevezésű egység segítségével csak az elmúlt néhány hónapban sikerült ezernél is többet, tehát a fejlődés kézzelfogható. Az Art Camerával végzett digitalizálás egyrészt egyszerűbb, másrészt lényegesen gyorsabb, köszönhetően a képrögzítési sebesség felgyorsításának. Míg korábban akár egy teljes napba is beletelt egyetlen festmény feldolgozása, mostanra mindössze 30 percre van szükség hozzá.
A működés sem bonyolult, hiszen az eddig legyártott 20 kamera mindegyikénél annyi a feladat, hogy a kezelő odateszi a falon lógó festmény elé, és megmutatja a gépnek, hol vannak az élek, ami innentől kezdve négyzetcentiről-négyzetcentire haladva rögzíti a képkockákat, melyek a Google szerverei felé továbbítódnak. Ott aztán egyetlen gigapixeles fájllá alakulnak, és néhány órával később már nézegethetőek, nagyíthatóak.
Ám még az Art Camera is rendelkezik határokkal, így míg a festményekkel kiválóan boldogul, 3D-s tárgyakkal, vagy nagyobb dolgokkal nem nagyon tud mit kezdeni, de a Google-t ismerve, arra majd kidobnak valami mást, ami jelentősen felgyorsítja a jelenleg ismert eljárásokat.
