Ülő Bika, a legendás sziú főnök még nem is gondolta volna, mennyire alulértékeli magát: neve ellenére valószínűleg egy napja alatt többet mozgott, mint manapság egy átlagos irodai munkás egy hét alatt. Ez van, a napunkból 8-10 órát azzal töltünk, hogy számítógép előtt, asztalok mögött ücsörgünk, és legfeljebb az ujjaink mozognak a billentyűzetem, ami nem épp egy kalóriagyilkos mozgásforma.
Épp ezért jöttek divatba a különféle fitness-alkalmazások a telefonos appoktól a célkütyükig, amelyek alapvetően azt a célt szolgálják, hogy tevékenységeink figyelésével, mérésével és kijelzésével rávilágítsanak “napi fittségi szintünkre”, és ezzel valamilyen szintű mozgásra ösztönözzenek. Futáshoz, biciklizéshez temérdek ilyen lehetőséget találunk, de azok se találhatnak kibúvót, akik valamilyen vélt, vagy valós egészségügyi probléma miatt nem tudnak intenzívebb mozgást bevállalni.
Gyalogolni azonban nagyjából mindenki tud, és az egyre több platformon felbukkanó lépésszámlálók épp azon az elven működnek, hogy a telefonba, vagy kütyükbe épített szenzorok által lépéseknek érzékelt mozgásunkhoz elégetett kalóriákat rendelnek. A telefon úgyis ott figyel a zsebünkben egész nap, ha pedig pár ezer forintért veszünk egy “fitness karkötőt”, az se zavar a csuklónkon, így estére csinos statisztikát kaphatunk arról, hányat léptünk, és ezzel összesen mennyi kalóriát égettünk el. Jól hangzik? Naná. Pedig azért ezt sem árt okosan kezelni.
Először nézzük a dolgok technikai oldalát. Tényleg lépéseket számol egy lépésszámláló? Hiszen a legtöbb esetben csak a mozgásérzékelőhöz kapcsolódnak ezek a megoldások, amiket átverhet az úton rázkódó autó, vagy a zötyögős busz is. Egyes alkalmazások egyéb forrásokból is szereznek adatokat, például a GPS, vagy a mobilcella alapú helymeghatározással figyelik, hogy sebességünk, vagy a megtett út alapján tényleg gyalogoltunk-e. De ilyenkor mi a helyzet az esti torna közbeni helybenjárással? Az itt felvetett példákból is látszik, hogy tökéletes lépésszámláló nem létezik, de mi azért ki akartuk próbálni, mennyire pontosak a különféle lehetőségek. Az alábbi videón két telefonnal, rajtuk többféle lépésszámláló appal, valamint egy FitBit Flex fitnesskarkötővel elindultunk egy esti sétára, hogy aztán rcsodálkozzunk, ugyanannyi lépést mutatnak-e fél óra múlva az eszközök. A videó után tovább fejtegetünk, de most induljunk virtuális sétára (figyelem, a filmnézés nem éget kalóriát)!
Amint látható, hiába volt a két telefon, rajta a háromféle fitness alkalmazás, valamint a karkötő egyetlen emberen, az eredmény alapján mintha hátom különböző gyalogos némelyest más útvonalon végigjárt útját számolták volna.
A tanulság tehát az, hogy a lépésszámlálók, bár igyekeznek közelíteni a valós értékekhez, teljesen pontos követésre nem képesek. Ez persze önmagában nem baj, 50-100 lépés különbség önmagában csupán 1-2 kalória eltérést jelent, és nem precíziós eszközt keresünk, hanem egy nagyjából megbízható “motivátort”. És itt el is érkezünk a probléma második feléhez.
Hallottam már olyat ismerőstől, hogy egy lépésszámláló alkalmazást használatba véve ujjongva nyilatkozott: mostantól naponta még két szelet torta belefér, mert nem is tudta, hogy ő igazából minden nap ennyi ételnek megfelelő energiát gyalogol le. Kedves ismerős, hadd keserítselek el innen, a cikkből: lépésszámláló nélkül is átlagosan ugyanennyit gyalogoltál, csak nem mérted. Tehát arra mindenki figyeljen oda, hogy amikor efféle segédet kezd használni, először nézze meg, az addigi gyakorlata szerint mennyit lépkedett egy nap folyamán, és az extra kalóriaégetést az ezen felüli mászkálással érheti el. A számlálók aktív használata alatt kiderült, hogy ülő munka mellett, a tömegközlekedést és az autózást nagyjából egyenletesen váltogatva bizony napi 2-3000 lépést teszek csak meg. Erre máris jó volt egy ilyen alkalmazás kipróbálása, rádöbbentett, hogy ez bizony nagyon kevés.
Mostantól pedig figyelni fogok arra, hogy a napi háromezren felül még kierőszakoljak magamból 8-10 ezer lépést. Nem vészes mennyiség, nagyjából kijön azzal, ha naponta odafelé és visszafelé is két-két metróállomásnyi távot sétálva teszek meg, és este még külön találok időt egy fél órás mászkálásra. És persze ennyitől se lesz senki a vádliszépségversenyek királya, de tett valamit azért, hogy a számítógép előtti görnyedést legalább egy kicsit kompenzálja. Megéri.
(A tesztben felhasznált Runtastic Pedometer alkalmazás ingyenesen letölthető a mobilos alkalmazásboltokból, az LG health az LG G3 rendszerébe építve érkezett, a FitBit Flex karkötőt pedig az eMAG-tól kaptuk – ez utóbbi egyébként jóval többre is képes a lépésszámlálásnál, az alvásunk minőségének figyelésétől a közösségi aktivitás-megosztásig)
