A Canon nem éppen tegnap, hanem még 2009 szeptemberében jelentette be a felső középkategóriás tükörreflexes digitális fényképezőgépek piacán hadrendbe állított EOS 7D-t. Ezt követően pontosan 5 esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a japán gyártó végre bejelentse a sokak által várva várt utódot, a tavaly szeptemberi Photokina szakkiállításon leleplezett EOS 7D Mark II-t, melyet most mi is kipróbáltunk.
Méret, tömeg
A 148,6×112,4×78,2 milliméter méretű, illetve 910 gramm tömegű gépváz jelentősen nagyobb és nehezebb, mint napjaink oly népszerű MILC, vagyis tükör nélküli cserélhető objektíves digitális fényképezőgépei, de ez ugyebár egy teljesen más liga. A nagy méret és tömeg cipelés közben ugyan nyűg, de fotózáskor abszolút előny, hogy a gép kiváló fogással rendelkezik, nagy tehetetlensége miatt pedig kevésbé mozdul be exponálás közben. Baloldalt két gumiajtóra lehetünk figyelmesek, melyeket felhajtva többek közt a mikrofon és a fülhallgató, a távkioldó és a különböző kimenetek látványa fogad. Az ellentétes oldalon található a dupla memóriakártya foglalat, melyek egyike CF, másika pedig SD-kártyákat fogad magába.
Felszereltség
Baloldalt felül kapott helyet egyrészt a bekapcsoló csúszka, másrészt pedig az üzemmód választó tárcsa, melynek révén a különböző teljesen automatikus, félautomatikus, teljesen manuális, illetve egyéb felhasználói üzemmódok érhetők el villámgyorsan. Az ellentétes oldalon található az exponálógomb, a függőleges tárcsa, az M-Fn gomb, illetve a négy nyomógombbal megspékelt, bekapcsolható háttérvilágítású információs kijelző. Természetesen a felpattanó vaku sem hiányozhat a fedélzetről, mint ahogy a külső vakuk csatlakoztatását lehetővé tevő vakupapucs sem.
Kijelző, ergonómia
A 3 colos képátlójú Clear View II TFT 1,04 millió alképponttal rendelkezik, de a legfrissebb trendektől eltérően nem mozgatható és nem is érintésérzékeny. Tőle balra hét nyomógombra lehetünk figyelmesek, jobbra pedig négy nyomógomb, illetve egy forgatható tárcsa, valamint a videómód kapcsolója kapott helyet. Az ergonómia nagyon rendben van, ami köszönhető egyrészt a korrekt felületű és formájú markolatnak, másrészt pedig a remek helyre került gomboknak és tárcsáknak, melyek kezelését viszonylag gyorsan meg lehet tanulni.
Felbontás, sebesség
Az újdonságba egy 20,2 megapixeles, tehát nem eltúlzottan nagy felbontású és APS-C méretű képérzékelő került, melynek fényérzékenysége alaphelyzetben ISO100 és ISO16000 között állítható, de adott esetben akár egészen ISO51200-ig is kiterjeszthető. Digic 6 processzorból kettőt is kapunk, melyek közül az egyik a képfeldolgozásról, a másik pedig a gép vezérléséről gondoskodik. A sorozatfelvevő maximum 10 képkocka/másodperc sebességre képes, természetesen maximális felbontás mellett, ráadásul JPEG módban egészen addig, míg be nem telik a memóriakártya – RAW módban maximum 19 felvétel készülhet gyors egymás utánban. A 10 fps így leírva sem kevés, hát még a gyakorlatban: a 200 ezer exponálásra tervezett zárszerkezet hangja olyan mint a géppuskáé. Íme néhány tesztfotó (eredeti mérethez klikk a képre):
Fókuszálás
A vadonatúj 65 AF-pontos autofókusz-rendszer rendkívül gyors és pontos fókuszálást biztosít, még akkor is, ha a fényviszonyok nem éppen optimálisak. Mind a 65 AF-pont kereszttípusú és 5,6-os, a középső pedig kettős kereszttípusú és 2,8-as. Az EOS iTR AF és az AI Servo AF III technológia egyenesen az EOS-1D X csúcsmodellből érkezett, a Dual Pixel CMOS AF pedig az EOS 70D-ből lehet ismerős. Vadonatúj fejlesztés a Flicker érzékelő, mely a korábbiaknál hangsúlyosabban figyeli a megvilágítást és a legvilágosabb pillanatban készíti el a felvételt, miközben folyamatosan az infratartományt nézi, no és persze kiváló HDR üzemmódot is kapunk a pénzünkért.
Extrák
A kezelhetőségen sokat javít a kezelőszervek között most felbukkant AF-mód váltógomb, mely ráadásul már nem hat, hanem hét opció elérést teszi lehetővé. A második generációs intelligens képkereső 100 százalékos lefedettséggel rendelkezik és a korábbiaknál több információt jelenít meg. Az ütés-, nedvesség- és porálló fémvázas készülék maximum 60 fps sebességű Full HD videókat képes rögzíteni, de a beépített mikrofonnal sajnos csak monó hangsávval – EOS-fronton elsőként mind a Movie Servo AF sebessége, mind pedig a követési érzékenység személyre szabható. Kapunk továbbá tömörítetlen (4:2:2) HDMI-kimenetet, villámgyors USB 3.0 interfészt, GPS-vevőt és digitális iránytűt, de például a Wi-Fi adatátvitelről és az okostelefon vezérelhetőségről sajnos le kell mondanunk. A villámgyorsan cserélhető akkumulátor 1865 mAh kapacitással rendelkezik, és egy feltöltéssel a MILC gépekhez képest összehasonlíthatatlanul több felvétel elkészítését teszi lehetővé.
Spéci objektív
A teszthez egy saját Sigma 17-70 milliméteres objektívet használtunk, illetve a Canontól kaptunk még egy egészen elképesztő tulajdonságokkal bíró, EF 100-400mm f/4.5-5.6L IS II USM obit is. A szörnyetegről sok mindent elárul, hogy a tömege nem kevesebb mint 1640 gramm, vagyis több mint 1,6 kilogramm, illetve, hogy a hossza alaphelyzetben 193 milliméter. Ha pedig teljesen rátoljuk a zoomot és a fényellenző is a helyén van, akkor az objektív hossza eléri a 360 millimétert. A 77 milliméter szűrőátmérőjű profi objektív természetesen por- és nedvességálló kivitelű, ezenkívül pedig a négyfokozatú optikai képstabilizátor sem hiányzik belőle. A mintegy 450 ezer forint értékű objektív a maga 1,8 méteres közelpontjával persze nem minden helyzetben ideális, de például egy természetfotós számára nagyon is, főleg egy extenderrel megspékelve.
Alternatívák
A mintegy 580 ezer forintba kerülő EOS 7D Mark II házon belüli remek alternatívája lehet a 2013 nyarán érkezett EOS 70D, mely 300 ezer forintba kerül és hasonló méretű, APS-C szenzort vonultat fel. A némileg kisebb és könnyebb kivitelű, valamint kizárólag SD-memóriára dolgozó 70D azonban szerényebb fényérzékenység beállítási lehetőségekkel, csak 19 pontos autofókusszal, gyengébb fényméréssel, illetve 7 fps-es sorozatfelvevővel rendelkezik, cserébe viszont mozgatható az érintésérzékeny kijelzője és Wi-Fi is van benne. Amennyiben full frame-re vágyunk, akkor 460 ezer forint magasságában már EOS 6D-t vehetünk, melynek képminősége több mint rendben van és a Wi-Fi sem hiányzik belőle, azonban sorozatfelvételi képességek, illetve autofókusz tekintetében jelentős a lemaradása. A nagy rivális Nikon flottájában jelenleg a mára már enyhén elöregedett D7100 a csúcskategóriás APS-C masina, mely ugyan csak 260 ezer forintot kóstál, tudásban azonban jelentősen lemarad Canon riválisaitól.
Konklúzió
A EOS 7D Mark II ékes bizonyíték arra, hogy a Canon az elmúlt években nem egyszerűen csak ült a babérjain, hanem igen komoly fejlesztéseket vitt végbe. Ebbe a gépbe lényegében minden olyan fejlesztés bekerült, melynek egy abszolút felsőkategóriás APS-C DSLR-ben manapság ott kell lennie. A sportfotósok számára ideális gépben talán a 65 pontos autofókusz rendszer, illetve a 10 fps-es sorozatfelvevő a leginkább lenyűgöző, és tulajdonképpen csak néhány, magától a képalkotástól viszonylag távol álló hiányosságba lehet belekötni. Ha rendelkezésre áll a közel 600 ezer forintos összeg, akkor a Canon EOS 7D Mark II kiváló választást jelent – érdeklődve várjuk, hogy a Nikon vajon mikor és mit lép majd válaszul.
Canon EOS 7D Mark II
Pozitívum: kiváló fogású gépváz, időjárásálló kivitel, ergonomikusan elhelyezett kezelőszervek, 65 pontos AF-rendszer, villámgyors és pontos élességállítás, 10 fps-es sorozatfelvevő, általánosan kiváló képminőség, széles fényérzékenység tartomány, profi fénymérés, dupla memóriakártya-slot, GPS-vevő, 200 ezer exponálásra méretezett zárszerkezet.
Negatívum: a Wi-Fi kimaradt belőle, a kijelző nem mozgatható és nem érintésérzékeny, monó mikrofon, magas ár.
