(Fotó: BBC)
Elsősorban tehát ebben az esetben sem a külcsín, hanem a belbecs a lényeges – a fejlesztéssel ugyanis a tudósok egyrészt mélyebb ismereteket szerezhetnek arról, hogy a csecsemők miként tanulnak meg járni, másrészt segíthet a gerincsérülések jövőbeli kezelésében.
Az Arizonai Egyetem csapata digitális formába tudta önteni a gerincvelő „központi ritmusgenerátorának” (CPG, Central Pattern Generator) nevezett, egymással összekapcsolt interneuronokból álló hálózat működését – ez felelős a „gondolkodás nélküli” járásért. A CPG hozza létre a mozgáshoz szükséges jeleket, majd információkat gyűjt a járásért felelős testrészek különböző pontjairól, hogy igazodjon a környezethez.
Ezek a robotlábak épp attól számítanak különlegesnek, hogy nemcsak a járást, hanem a járást lehetővé tevő rendszert is szimulálják. S míg eddig az orvostudomány elsősorban az ízületekről, csontokról és megmozgatott izmokról rendelkezett ismeretekkel, addig ezzel a fejlesztéssel az előbbieket összehangoló rendszerről is többet tudhat meg. Ez pedig végső soron azokon segíthet, akik például egy gerincsérülés miatt nem tudnak járni.
