Eltévedt egy kisfiú egy számítógépben

Nem a gyerek volt egészen apró, hanem a számítógép óriási.

Korábban a témában:


Az ENIAC számítógép 1946-ból (Fotó: US Army)

Olvasói első számítógépes élményeire volt kíváncsi a The Next Web technológiai oldal, és az egyik levélíró töredelmesen bevallotta, hogy számára egyáltalán nem volt kellemes az első találkozás. Persze az eset nem manapság történt, hanem az 1950-es években, amikor a számítógépek akkorák voltak, mint egy ház, és annyit sem tudtak, mint manapság a legbutább telefonok.

Tíz voltam, amikor meglátogattuk a Michigani Állami Egyetemet. A számítógép a földszinten volt, kikapcsolt állapotban, az ajtó pedig tárva-nyitva. A terem egésze akkora lehetett, mint egy fél tornaterem, a nálam is magasabb szekrények pedig számos sort alkottak. Fel-alá mászkáltam és nézelődtem, amíg meg nem untam a látványt – addigra viszont már nem láttam az ajtót és azt sem tudtam, hogy juthatnék ki. Szó szerint elvesztem a számítógépben. Így addig folytattam a kóborlást, amíg végül ismét megtaláltam a nyitott ajtót.

Persze legtöbbünknek nem ilyen extrém volt az első élménye. A magam részéről például a C64 és a SuperNintendo megismerése után, 1995 táján indultam el a digitális függőség rögös útján: a család első személyi számítógépe egy Bécsben vásárolt, 10MHz-es csodagép volt, hatalmas, (ha emlékeim nem csalnak) 40 megabájtos merevlemezzel.

Nektek mi volt az első számítástechnikai élményetek?

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.