A nemzetközi szervezet érvelése szerint a realisztikusnak szánt háborús játékok nem szabályok nélküliek, éppen ezért becsülendő lenne, ha azokat az elveket is felhasználnák, amelyeket a nemzetközi jog szerint épp azokban a szituációkban kell alkalmazni, melyeket ezek az erőszakos játékok utánozni próbálnak.
Aki látott már közelebbről ilyen játékot az pontosan tudja, hogy nem ritka – a genfi és hágai egyezmények által is tiltott – mértéktelen, túlzott és szükségtelen erőszak. Amennyiben pedig az interneten keresztül, több emberi játékos bevonásával zajló “arénákat” szemléljük, teljesen általános az egy-egy ölés utáni kárörvendés.
S míg az az érvelés teljesen logikus, hogy egy háborút szimuláló játék próbálja a háború minden részletét leutánozni, azt nem szabad elfelejteni, hogy ezek a számítógépes játékok elsősorban játékok, vagyis (függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e a digitális erőszakot vagy sem) a játékosokat és nem a való élet nemzetközi jogi szabályait szolgálják ki.
Amíg a Vöröskereszt bizottsága eldönti, hogy a nemzetközi egyezmények mennyiben vonatkoznak a digitális térre, a magunk részéről egy köztes megoldást tudnánk javasolni: a szerepjátékokban is használatos “élethű” lehetőség átvételét, ami már inkább szimuláció, mint játék lenne; ami valóban büntetné a háború “játékszabályainak” megszegését.
