Chambers januárban került bajba, azon a hideg éjszakán, amelyen egy váratlan hóvihar következtében gépe nem szállhatott fel a doncasteri repülőtérről. A brit férfi éppen egy észak-írországi nőhöz indult volna, akit az interneten ismert meg, és mint mindenről, erről a közbejött akadályról is a Twitteren tájékoztatta ismerőseit. A pénzügyi ellenőr a kellemetlenség körülírását azzal zárta le, hogy a reptérnek egy hete van összekapni magát, különben a magasba repíti.
A meggondolatlan “csirip” nyomán bíróság elé került, és elítélték. A szabad véleménynyilvánítás hívei számára azonban az eset mind a Twitter történetében, mind azon kívül botránykővé vált.
A The New York Times riportja szerint a férfi twitteres partnerei, barátai felháborodottan reagáltak, és felsorakoztak közösségi társuk mellett. Stephen Fry színész, a Twitter egyik lelkes rajongója közölte, hogy kifizeti a férfi bírósági költségeit. Mások gyűjteni kezdtek az újabb fellebbezésre. Egy új, rendkívül népszerűvé vált címke alatt (IAmSpartacus) pedig Chambers támogatói úgy fejezték ki együttérzésüket, hogy ők is feltették a hálóra az ítéletet kiváltó “reptérrobbantó” üzenetet, vagy kilátásba helyezték a legkülönbözőbb, találomra kiválasztott színhelyek levegőbe röpítését. Ezek között szerepelt a brit miniszterelnök Downing Street-i rezidenciája, Doncaster városa, a londoni Gatwick repülőtér, a washingtoni Fehér Ház, egy hokiklub – vagy éppenséggel Robin Hood, a legendahős.
Az a körülmény, hogy a szolidaritási üzenetek szerzői közül a jelek szerint eddig még senkit sem vettek őrizetbe, noha pontosan azt tették, mint Chambers, jól mutatja, hogy milyen nehéz feladat a jogalkalmazók számára megfelelő választ adni a közösségi médiaportálok, különösen a Twitter anarchikus kultúrájára, gyorsan reagáló, nem szabványos és nem egyszer szatirikus gyakorlatára.
Jacqueline Davies bírónő, aki elutasította Chambers fellebbezését, annak a véleményének adott hangot, hogy bármely normális embert megrémített volna az üzenet. A szólásszabadság elszánt védelmezői viszont azt hangoztatják, hogy őket egyáltalán nem ijesztette meg a dühös twitteres kifakadás. Szerintük a bírónő következtetése csak azt mutatja, hogy a törvény képtelen időben alkalmazkodni az új média változó gyakorlatához.
Az IAmSpartacus címkével – amelynek elnevezése Kirk Douglas filmjének arra a jelenetére utalt, amikor a lázadó rabszolga társai Spartacusnak vallják magukat – sokan írták: “Én vagyok Chambers”. Egyikük éppenséggel azzal fenyegetőzött, hogy az egész univerzumot fogja felrobbantani spagettibombájával.
