Példátlan kegyetlenséggel fojtotta vérbe az Oszmán Birodalom a bolgárok szabadságharcát. A 147 éve, 1876. április 20-án kezdődő forradalmat hamar leverték a törökök, ennek ellenére a 15 ezer elhunyt bolgár hazafi áldozata nem volt hiábavaló.
II. Rákóczi Ferenc mindent kockára tett a szabadságért: életét, főúri rangját, birtokait és vagyonát. A szabadságharc végével inkább száműzetésbe vonult, minthogy elismerje a Habsburgokat Magyarország uralkodóiként.
A nyugati közvélemény, de még az orosz cár is kiállt a magyar vezetőkért, önmérsékletre szólították fel a császárt. Európa polgárainak olyannyira nem volt közömbös a magyar szabadság ügye, hogy Haynaut csaknem meglincselték Londonban.
A forradalom és szabadságharc a spártai anyákat állította példaként a magyar nők elé, akik büszkén fogadják fiuk hősi halálát. Kivételnek számított, de néhány nő fegyvert is fogott a magyar szabadságért.
Hatalmas tömeg vonult a Békemeneten, az ellenzéki nagygyűlésen a vártnál kevesebben jelentek meg. A kormányfő kampánynyitó beszédet mondott, az ellenzéki pártok vezetői pedig elszámoltatást ígértek.
Szendrey Júlia még a gyászév letelte előtt hozzáment Horvát Árpádhoz, aki „sohasem akart bennem mást tekinteni, mint durva érzékeinek alárendelt vak eszközt”.
A magyarok istene történelmi és biblikus háttérrel bír, Petőfivel égett be a magyar köztudatba: a szabadságot jelentette társadalmi, politikai, vallási és nemzeti értelemben egyaránt.