A mutatványosok és a Liliputi Színház mellett ötven éven át még egy viaszbábukkal teli panoptikumnak is jutott hely. Ismeretlen Budapest.
budapest a múltban
Nem várt meglepetést tartogatott az Arany János utcai metróállomás és környezetének átépítése.
Ma tüntetéseket tartanának, és újságcikkek születnének a témában, a világháború küszöbén állva azonban még a képeslapokat is bevetették.
"A sebes hajtás, ostorcsattantás, zene, énekszó és minden lárma rendőrileg tilos." – figyelmeztetett még évtizedekkel a kocsik és kocsisok eltűnése után is.
A reformkorban a város első gyermekkórházának is otthont adó épület már több mint kétszáz éve bújik meg az Astoriánál, a legtöbben azonban csak parkolóként ismerik.
Árkay Bertalan munkái ma a főváros megbecsült, szeretett épületei közé tartoznak, Galántai utcai villájáról azonban mindenki elfeledkezett.
A Mikszáth térre néző egyemeletes műemlék ugyan megmenekül, telekszomszédja azonban mára már eltűnt.
A folyton átalakuló, negyedszázadon át működő társulatot nemcsak a pesti közönség, de egész Európa imádta.
A tengerentúli óriásnál jóval kényelmesebb pózt felvett szobor alatt minden nap tízezrek haladnak el, létezéséről mégis csak kevesen tudnak.
A második világháborút néhány karcolással túlélt épület kapuját ma is az azt nyolcvan évvel ezelőtt megálmodó Gregersen házaspár alakja őrzi.
A millenniumi kiállítás pavilonjai közt egy igazi kakukktojás is megbújt: mutatványosok, gépek és étterem helyett méretes akváriumok voltak benne, tetején pedig egy jókora bálna nyújtózott.
A Vörösmarty utca legszürkébb épülete első látásra csak egy fura, kopott törpének tűnik, falai mögött azonban a XX. század számtalan érdekes története rejtőzik.
Egyre kevesebb árus és vásárló fordult meg az épületekben, medencékre, stadionra és autógarázsra pedig már nyolcvan éve is szükség volt. Az ötleteket szerencsére hamar elvetették.
A városfejlődés elengedhetetlen része, hogy az új épületek megszületéséhez egy korábbi lebontására van szükség. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy akár teljes temetők is tűntek el ugyanígy.
Egyikük a földalatti felett ívelt át, a másikukat pedig kis híján épp az pusztította el.
A katonai raktár helyén a századfordulóra kinőtt épület (amely nem egyenlő a pesti Vigadóval) az elmúlt tíz évben kívül-belül megújult, mi pedig végigsétáltunk rajta.
A Duna hordalékából született sziget gyönyörű épületei és csendje már rég a múlté. Képeken idézzük vissza a századforduló hangulatát.
Április 25. a pingvinek világnapja, ennek apropóján pedig meglátogattuk a két legidősebb pesti példányt.
A Colosseumnál is nagyobb küzdőtérrel csalogató aréna egészen a harmincas évek végéig rejtőzött el a kíváncsi szemek elől.
A filoxérajárvány és a város fejlődése által elpusztított kőbányai szőlőkből egykor évi egy-másfél millió liternyi bor is született, ma viszont már semmi sem emlékeztet rájuk – leszámítva az Óhegy tetején lévő aprócska tornyot.
Piac, templom, oktatási épületek, jókora bérházak, égbe törő hotel és kulturális központ váltotta fel a sírok végeláthatatlan sorát. Körkép.
Úgy tűnik, hogy a hatvanas évek Magyarországán véletlenül feltalálták a világ legerősebb plakátragasztóját.
Az engedély nélkül lerakott szeméthalmok közepén álló épületegyüttes ma a graffitisek egyik kedvenc helye, értékeit pedig mára eltüntették a fém- és szuvenírgyűjtők, illetve a melegedni vágyó hajléktalanok.
A modern magyar kerámiaművészet egyik megteremtőjének munkája már közel hetvenöt éve bújik meg a város egyik ütőerén.
