Kultúra
hdr

A Duna mellett bomlik csendben a főváros élelmiszerellátásának egykori központja

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 02. 18. 13:00

Az immár tizenöt éve üres, műemléki státuszt kapott épületeket a brókerbotrány egyik főszereplőjének városnegyed-projektje, majd a kormány olimpiai falu-terve menthette volna meg a pusztulástól, de az ország legnagyobb csarnoképülete, illetve annak irodaháza mára a vandálok, a graffitizők és a hajléktalanok egyik kedvenc helyévé vált.

Buda és Pest egyesítése, valamint a város hirtelen világvárossá válása – a Nagykörút és a sugárutak megjelenése, a gyárakat felváltó jókora bérházak tömeges építése – a népességszám meredek emelkedését hozta magával. A városnak égető szüksége volt tehát a szabadtéri piacokat felváltó, Nyugat-Európában már sikerrel bevált vásárcsarnokokra, melyek a századforduló éveiben sorra születtek meg: 1897-ben a Fővám téren álló, a Dunán szállított árukat átvevő fővámház mögötti Központi Vásárcsarnok, 1902-1903-ra pedig a Batthyány tér, a Hold utca, a Hunyadi tér, a Klauzál tér és a Rákóczi tér képét is hasonló épületek uralták.

A majolika- és porcelándíszekkel gazdagon megrakott, Zsolnay-épületkerámiákkal fedett Fővám téri központba vasúti sín is vezetett az áruk minél könnyebb érkezése érdekében, a város tovább duzzadó lakossága azonban alig negyedszázad alatt kinőtte a nagykereskedelmi központként, illetve a környék lakosságát ellátó, baromfiudvarral is rendelkező piacként is működő jókora téglaépületet, melynek árusai már a mai Fővám teret is teljesen megtöltötték, akadályozva az emberek és járművek szabad mozgását.

Fotó: Pest-Buda Aukciósház

 

A húszas évek végén felmerült tehát az igény, hogy Budapest egy óriási élelmiszer-nagykereskedelmi központtal gazdagodjon, mely végül a Ráckevei-Duna-ágon 1904-1926 közt kiépült Ferencvárosi kikötő, illetve a Közvágóhíd között kapott helyet – mindössze 2,3 kilométerre a Fővám tértől. Térképes nézetben is követhető Ismeretlen Budapest sorozatunkban ma ezeket az épületeket mutatjuk be.

Az 1932-re Jánosvölgyi Münnich Aladár és a Dreher sörgyár több épületét is tervező Obrist Vilmos tervei szerint megvalósult, Horthy Miklós jelenlétében átadott vöröstéglás irodaház – melyet a köznyelv egyszerűen csak “Piros” néven emlegetett –, illetve az ország legnagyobb, egyszerre 210 vasúti kocsin, illetve a két folyami kikötőn érkező terményekkel is megbirkózni képes, a pincében jókora hűtőházzal rendelkező csarnoka köré a következő években, illetve évtizedekben sorra épültek a kisebb-nagyobb raktár- és kiszolgáló épületek.

A nyolcvanas évek hajnalán / fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény/Fortepan

 

Jánosvölgyi Münnich Aladár Adolf (1890, Szepesigló – 1975, Montreal?)

Az első világháborúban bronz és ezüst Signum Laudist, illetve Katonai érdemkereszteté s Vaskorona rendet is szerző Münnich müncheni és angliai építészeti tanulmányai után tért haza Magyarországra, hogy a két világháború közti modern építészet olyan alkotásait hozza létre, mint az Erzsébet körút és a Dohány utca sarkán állt, nevéhez híven első korszakában híradókat (és persze dokumentum-, báb- és rajzfilmeket) adó Híradó (1939-1979, 1979-től Horizont) Mozi, az Eszék utcai Árpád udvar (1929), a Vörösmarty tér tőszomszédságában álló Futura udvar (1938-1940), vagy épp a Montreali Első Magyar Református Egyház kevéssé ismert temploma (1954).

Ma ezeknek már semmi nyomát sem látni, sőt, az irodaház és a csarnok is csak 2004 óta tartó műemléki státuszának köszönhetően állhat még a legyalult, elképesztő mennyiségű szeméttel körbevett (amint ez a Hulladékvadász friss videóján is látszik) terület közepén.

Az egykori húsz vágányra, illetve az 1970-ig itt működő villamos szárnyvonalra ma már semmi sem emlékeztet, a jókora csarnokban dolgozó négyszáz nagykereskedő hangja pedig már csak az egykor itt dolgozó, illetve ide szállító kereskedők és rakodók füleiben visszhangozhat.

A 247 méter hosszú és 42 méter széles, vasbeton dongákból álló, Zeiss-Dwyidag-rendszerű héjtetővel rendelkező, tizenhét méteres belmagasságú csarnok (ami maga nemében az első volt Európában) építészettörténeti jelentősége megkérdőjelezhetetlen, mai állapota viszont több, mint lesújtó.

sdr
Fotó: Vincze Miklós/24.hu

 

A deszkából készült, kék élvédő vasakkal megerősített mozgatható falaknak ma már semmi nyoma:

hdr

cof

Fotók: Vincze Miklós/24.hu

Az államosítások nyomán előbb a Zöldért, majd a Skála, a rendszerváltás után pedig a Plus élelmiszerlánc által használt tér 2003-as kiürítése óta már csak utcai művészek változó minőségű munkáinak, egy-egy eseménynek – így a 2017-es Cyclocross Országos Bajnokságnakilletve koncerteknek –, illegális autóversenyeknek, klipforgatásoknak és hajléktalanoknak ad otthont.

Ilyen volt az élet hatvanöt évvel ezelőtt, röviddel az államosítás után

Karzatának és belső helyiségeinek egykori falai, illetve a jókora üvegtáblák sorra tűnnek el, lassan pedig a természet veheti át az irányítást az egykor nyüzsgő, hat-nyolc méteres magasságig gyümölcsöt, tojást, tojást, halat, tejtermékeket, vadhúsokat és baromfit rejtő ládákkal és konténerekkel megrakott terekben.

cof

Fotók: Vincze Miklós/24.hu

Az óriási tér a Városkép Romboló videóján:

A 6+1 szintes, Art Déco-jegyeket mutató, a csarnokhoz apró híddal csatlakozó irodaház állapota még ennél is lesújtóbb, hiszen a nyílászáróit már rég elvesztett “Pirosra” pillantva egyáltalán nem hinnénk, hogy az a XX. század jó részén át vasúti és vámhivatalt, csarnokfelügyeletet, nagykereskedők és bizományosok irodáit, sőt, bérelhető hotelszobákat, az ország első páternoszter-rendszerű felvonóját, valamint egy alagsori vendéglőt – mely az egyetlen biztosan nyitva tartó hely volt a második világháború zivataros hónapjaiban – is magában foglalt.

hdr

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

 

A csodás arányú épület Duna felé néző oldalát két jókora zászlótartó posztamens (ezek egyikén át lehetett bejutni a vizet adó ásott kút szivattyúházába, míg másikuk a világítás kapcsolóit rejtette), illetve négy, a Négy évszakot jelképező szobor – a földműves, a halász, a kertész, illetve a kofa – két és fél méter magas, Ohmann Béla által készített, az elmúlt néhány télen már fóliával sem letakart klinkerszobra díszíti, melyek az elmúlt években az időjárás, illetve a vandalizmus hatására egyre több sérülés nyomát viselik magukon.

cof

Fotók: Vincze Miklós/24.hu

 

A műemlékké nyilvánítás előtt az ajtók, világítótestek és burkolatok még legalább részben megvoltak, így a belsőépítészeti megoldások nagy számú eredeti elemmel együtt még helyreállíthatók lettek volna.

Ohmann Béla (1890-1968)

A síremlékeket, emlékműveket és kisplasztikákat is készítő, de épületszobraival kiemelkedő Ohmann a harmincas-negyvenes évek számos magyar épületén, illetve terén hagyta kézjegyét – nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a székesfehérvári Országalma (1943), a budapesti Bécsi kapu tér Budavár visszavétele-emlékműve (1936), a Honvéd utcai Budapest Székesfőváros Elektromos Művei-lakóház és transzformátorház díszei (1931-1932), a szegedi Pantheon számos domborműve, a városmajori Jézus Szíve katolikus plébániatemplom Angyal-reliefjei (1935), Kőrösi Csoma Sándor jelképes síremléke (1930), valamint egy, a párizsi világkiállításon 1937-ben nagydíjat kapott Mária szobor.

A terület sorsát Nagy-Budapest 1950-es létrehozása (ezáltal a terület nem tartozott többé a külvároshoz), a vízi, illetve vasúti áruszállítás lassú hanyatlása, illetve a Nagykőrösi úti Nagybani Piac 1991-es megnyitása és a közúti áruszálítás előretörése pecsételte meg. Az ABC-áruházak rendszerváltás utáni privatizációja során feltűnő, boltok tucatjait átvevő, illetve építő Plus a szerencsének köszönhetően egy évtizeddel még ugyan megnyújtotta az életét.

A Plus utolsó nyomaira még 2018 februárjában is ráakadhatunk

 

A Magyarországról tíz évvel ezelőtt kivonult lánc 2003-ban a hazai szupermarket-piacon éveken át egyeduralkodó, Spar-, Plus-, Tesco- és Plus-áruházakat, sőt, a Plus új logisztikai központját is építő Gropius Zrt.-nek adta el a harminckét hektáros területet – az Átlátszó szerint négymilliárd forintért –, ez pedig megpecsételte a sorsát.

Két mondatban a Gropiusról

“A cég vezetői amúgy kiváló információkkal rendelkeztek a különféle hiper- és szupermarketek beruházási terveiről, ugyanis többször éppen ott vásároltak földterületet, telket, ahová a multinacionális hálózatok az üzleteiket, illetve logisztikai központjaikat telepítették. Az építésére kiírt tendereket aztán rendre a Gropius nyerte el, a birtokában levő földterületeket pedig visszabéreltette az aktuális beruházóval.” – írta róluk az Átlátszó.

A 2011-ben, négy éven át tartó haláltusa után óriásit bukó, az alvállalkozókat megrövidítő cég a szupermarketek építése után ugyanis az építőiparban is vezető szerepet kívánt betölteni, így a megszerzett területen, a Quaestor Zrt.-vel közösen alkotott konzorcium részeként váltotta volna valóra a főváros első felhőkarcolóit ígérő, egymilliárd eurós tervezett költségű Duna City-projektet.

Az Erick van Egeraat Associates 2008-as beépítési terve

A cég az index 2009-ben feltett kérdéseire válaszul elmondta, hogy  felülvizsgáltatják a “Piros” ipari műemléki védettségét, annak megőrzését ugyanis egyáltalán nem tartják fontosnak. A negatív döntés szerencsére nem született meg, hiszen a főváros sem bólintott rá a tervekre, ugyanis ők jó eséllyel nagyobb hozzájárulást vártak a konzorciumtól a környék fejlesztésének terén.

A Duna City imázsfilmje, melynek 68. másodpercében még a 2012-re megszülető ötös metró vonala is felbukkan

A loftlakásokká és üzletközponttá alakítani kívánt műemlékek körül így a 250 milliárdnyi kifizetetlen adósságot maga után hagyó, Tarsoly Csaba által vezetett Quaestor bukásának (a Gropius részét a cég már évekkel korábbna kivásárolta), valamint a főváros kivárásának köszönhetően nem magasodnak a 2016-ra ígért, a Finta Stúdió segítségével még tovább csiszolt toronyházak, illetve irodaépületek, pedig azok még az Interpol által is körözött szaúd-arábiai milliárdos, a magyar állampolgárságra vágyó Ghaith Rashad Pharaon figyelmét is felkeltették, sőt, a külügyhöz tartozó Nemzeti Befektetési Ügynökség is megpróbált hozzá külföldi befektetőket toborozni. A projekt egyetlen látható hozadéka a hétszázmillió forintból átépített Kvassay út, illetve a Könyves Kálmán körútra való csatlakozás megszületése volt.

A főváros vezetése a kudarcba fulladt 2024-es olimpiai kampány során ugyanezt a területet szemelte ki az olimpiai falu részére, ami az események után többek közt pályakezdők és alkalmazottak kedvezményes lakhatását is lehetővé tévő lakóparkként működhetett volna. A tervekből nem lett semmi, de a Budapesti Xtrém Szabadidő Park projektet a későbbiekben sem dobták félre. Fővárosi teniszközpont, fedettpályás atlétikai multifunkciós csarnok, illetve egy atlétikai stadion is épült volna a környéken.

A 744 milliós beruházásnak azonban máig sincs semmi nyoma, az értékeiktől megfosztott, telefirkált épületek pedig csak pusztulnak tovább.

Az archív fotókat a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény Fortepanra feltöltött anyagából, illetve Tér és Forma VI. évfolyamának első számából szereztük meg, melynek elérésében az Arcanum Digitális Tudománytár nyújtott segítséget. A friss fotók a szerző munkái.
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

ILLUSTRATION - A young man holds a smartphone displaying an erotic photo of a young woman in Hanover, Germany, 31 October 2013. Many headmasters from Cloppenburg have warned parents against the new trend of 'sexting', an act of sending sexually suggestive photographs between mobile phones or upload them to social networks. Photo: JULIAN STRATENSCHULTE
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.