Az elmúlt tizenöt évben egymást követték a Nagykörúton belüli, illetve ahhoz közeli bontások és átépítések: a Corvin-Szigony-projekt részeként néhány év alatt egy egész negyed tűnt el, a Nagymező utcában épp kerámiadobozzal leszúrt luxushotel, az Andrássy úttól néhány lépésnyire üveghomlokzatú irodaház, a Kálvin térnél pedig a környék egyik legidősebb épülete helyén egy kétes hátterű cég által építtetett társasház születik épp.
Az eltűnt épületek egy része néhány hónappal a rombolás előtt még kerületi védettséget élvezett, ez a pajzs azonban a magyar műemlékvédelem lassú kivéreztetésének árnyákában semmivé vált. Hasonló sors várhatott volna az utóbbi években a Mikszáth tér egy népszerű kávézóját és koncerthelyszínét rejtő 3. számú házra is, ami korábbi alapok felhasználásával született meg közel százhuszonöt évvel ezelőtt.
A szakirodalomban jegyzett 1905-nél tíz évvel korábban, 1895 óta a tér részét képező, csinos zárt erkélyt is rejtő, Joó Lajos által Jordán Ferenc orvos és felesége számára tervezett egyemeletes épület a Palotanegyed egyre fogyó számú kedves bérháza, homlokzatán azonban az elmúlt években egyre sokasodtak a városi levegő és a nedvesség okozta hiányok és hibák.
A korábban a Lumen Kávézónak és a belső udvart, illetve a rejtett zugokat elfoglaló Garzonkertnek és a Minoo House hostelnek otthont adó, udvarra néző, öntöttvas oszlopokkal tartott, üvegezett verandát rejtő épület (képek erről itt láthatók) most azonban megújul – derült ki a Józsefvárosi Önkormányzat oldalára feltöltött dokumentumokból, illetve a Pest-Buda cikkéből.
Az MHC Hotel Company Kft. által megvásárolt – műemléki védettséget 2011 óta élvező – épület szerencsére megmarad, a felújítása felett érzett örömöt azonban árnyékolja, hogy az
A P. Szathmáry Károly számára épült, Philipp János tervei szerint 1880-ban megszületett egyemeletes ház a Google Street View 2012-ben készült utcaképén:
Az első pillantásra unalmasnak tűnő ház bomló homlokzata az egyemeletes épületnél évtizedekkel újabb, így jó eséllyel kevesen hinnék el, hogy a historizáló utcakép mögött egy, a reformkorban született kétudvaros bérház bújt meg, ami Buda és Pest 1873-as egyesítése után hirtelen fejlődésnek induló, a felső tízezer palotáival gazdagodó környéken pedig fontos szerepet töltött be.
A honvédtisztből lassan országgyűlési képviselővé vált Szathmáry Károlytól például 1886-ban egyenesen a városban évtizedek után újra megtelepedni kívánó jezsuita rend bérelte ki az épületet, és éltek itt az 1888-1890 közt épült Mária utcai rendház (a rendhez tartozó szomszédos Jézus Szíve-templom ennél jóval hosszabb időn át készült: 1888-tól huszonegy éven át, 1909-ig folytak a munkák) megszületéséig.
A tízes évek hajnalán a Madách irodalmi kör,1916-ban pedig az előző év telén megszületett, az antiszemitizmusa miatt kétes megítélésű írónő, Tormay Cécile és Pallavicini Györgyné őrgrófné vezette,
központja működött itt – a tulajdonos akkor azonban már az Országgyűlés főkönyvtárnoka, dr. Küffer Béla volt.
A következő évtizedek sem voltak eseménymentesek: 1936-ban itt született meg például a Független Kisgazdapárt frontharcos szervezete, az első világháború katonáit, rokkantjait, özvegyeit, árváit és károsultjait tömöríteni kívánó Tűzvonal pártja.
A Mikszáth téri oldalon sem maradtak el a változások: az épületbe 1917-ben a Jézus Szíve Szövetség Katholikus Sajtótermékeket Terjesztő Vállalata, illetve az ebből 1919-ben kinőtt, a második világháborúig maradó, papír-, könyv és kegytárgy-nagykereskedéssel, később pedig könyvkötészettel és nyomtatással foglalkozó Korda Ipari és Kereskedelmi Rt. költözött.
A húszas években főorvos, kúriai tanácsjegyző, iskolaigazgató, illetve karnagy is lakott az épületben, néhány évvel később pedig a Nemzeti Casinóban rendszeresen látott báró Dőry Andor, a Magyar Autóbusz és Teherautó Vállalatok Országos Szövetségének egyik első alelnöke töltötte az éjszakáit az egyik lakásban.
A szocializmus évtizedeinek egyetlen híres lakójára, a harminchét éven át itt élő Vargha László néprajzkutatóra emléktábla is emlékeztet a homlokzaton:
Az év végén indult bontási munkálatok a Szentkirályi utcában mára már véget értek, így a kétezres évek elején lakatlanná vált, a műemlék épülettel közös udvarában romkocsmának otthont adó, bontási engedéllyel azonban hosszú évek óta rendelkező épületnek, valamint az utóbbihoz tartozó gazdasági épületnek ma már csak a hűlt helyét láthatjuk:
Nem ez volt az első kísérlet a bontásra
A Szentkirályi utca 36. felett már hosszú évek óta gyülekeznek a fellegek: 2006-ban a Basa Péter vezette FBI Építészstúdió álmodott meg irodaházat a mélyre nyúló, de szűk telekre. A látványtervek szerint a mai hotelnél némiképp elegánsabbnak látszó irodaház két felső szintjét lépcsőzetesen visszahúzó épületből azonban a következő években sem lett semmi. A terveket jó eséllyel a válság söpörte el.
Az ARCHIMÁNIA Építész Kft. ügyvezetője, a korábban számos hotelt – így az eredetileg Zichy Nándor gróf és felesége számára megálmodott, tíz évvel ezelőtt Hotel Palazzo Zichyvé alakult épületet, vagy épp a Mika Tivadar Rt. Kazinczy utcai központját – megálmodó Szmetana Kristóf által tervezett, a Mikszáth téri épület mögé benyúló hatvan szobás épület nyerstégla- és fémburkolatával erősen kilóg majd a Szentkirályi utca már így is elég eklektikus utcaképéből, így a Palotanegyed újabb fájó ponttal gazdagodik majd.
A bontás keserűségét a tervezők persze igyekezték enyhíteni: az udvaron ma álló idős fák az ígéretek szerint megmaradnak, a Mikszáth téri műemlék pedig a hotel főbejárataként fog szolgálni, de a szükséges irodaterek is itt kapnak majd helyet.
Felmerül azonban a kérdés:
A mára már lebontott, komolyabb értéket tényleg nem jelentő, környezetébe azonban sokkal inkább illő egyemeletes épület stílusát megtartva megszülető modern szárny, vagy a város számos pontján létező, a semminél egy fokkal kíméletesebb megoldást jelentő faszádizmus (az eredeti homlokzat megtartásával járó építés) talán kevesebb kárt okozott volna.
A négycsillagos butikhotel átadása a jelenlegi tervek szerint 2021 márciusának utolsó napján várható.
