Kultúra ismeretlen budapest

Furcsa tábla köszöntötte egykor a Váralagútba lépőket

"A sebes hajtás, ostorcsattantás, zene, énekszó és minden lárma rendőrileg tilos" – figyelmeztetett még évtizedekkel a kocsik és kocsisok eltűnése után is.
Korábban a témában:

Azért született alagút a Lánchíd mögött, hogy esős időben legyen hová betolni a hidat – tartja a pesti vicc, de a Várhegy átfúrásával született átjárónak tényleg jócskán van köze a Lánchídhoz.

A sokak fejében dédelgetett álmot gróf Széchenyi István a Lánchíd alapkőletételének évében, 1842-ben karolta fel, a tervek pedig három évvel később, egy Clark nevű mérnök kezei alatt születtek meg. Jó ideig mindenki úgy gondolta, hogy az aláírás a Lánchidat tervező William Tierney Clarkhoz kapcsolható, a későbbi kutatások azonban bebizonyították, hogy a Váralagút építésvezetője a vasöntödei mérnök Clark Ádám volt.

Az Alagút Clark Ádám tér felőli oldala a századfordulón – Fotó: Jurányi Attila/Fortepan

A munkák végül 1853 februárjában, alig négy évvel a szabadságharc leverése után indultak meg, a két díszes kapuzattal rendelkező, 350 méter hosszú alagút pedig 1858-ra készült el, a Várhegy megkerülését felesleges időpocsékolásnak tartó járókelők azonban már 1856. márciusától, a kocsisok pedig 1857. áprilisától használhatták, feltéve, ha kifizették a vámszedőknek egészen 1918-ig járó néhány krajcárt (1892-től fillért).

A XX. század finoman szólva sem bánt finoman az alagúttal: a kocsikat és hintókat a jóval nagyobb terhelést jelentő autók váltották fel, a fakockákat pedig 1919-ben kiskockakőre cserélték. 1944-ben az SS és a nyilas erők állítottak fel itt harcálláspontot, Budapest ostroma alatt pedig a Krisztina körút felé néző nyugati kapuzat is megsemmisült.

Belső tere egészen Buda, Óbuda és Pest egyesítésének századik évfordulójáig, 1973-ig jórészt megőrizte eredeti képét, a falakat akkor ugyanis a vizesedést meggátló, kilenc centiméter vastag betonréteggel, illetve üvegmozaikkal borították.

Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

Talán ekkor – vagy épp az 1945-ös harcok hevében – tűnt el a Clark Ádám tér felőli kapu mellett álló, furcsa felirat, ami így szólt:

“A sebes hajtás, ostorcsattantás, zene, énekszó és minden lárma rendőrileg tilos.”

A tábla akár az átadás óta is a járatban állhatott, egy, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban őrzött fotó képaláírása azonban egy évtizeddel későbbre, 1869-re teszi annak megjelenését.

A felső tízezer kocsikon áthajtató tagjai, a tisztes budai polgárok és a jó ízlés védelme érdekében nyilvánvalóan teljes joggal megjelent felirat a századforduló után gyorsan elvesztette értelmét, kissé meglepő módon mégsem tűnt el – annak ellenére, hogy a város központjában, tömegek láthatták nap mint nap.

Ma az 1973-as felújítás emléktábláját találhatjuk meg az eredeti felirat közelében – a szerző felvétele (jobbra)

A Váralagút mellett egyszerűen elment az idő: gyengélkedő vízelvezető rendszerét csak 1915-ben bővítették, szellőzése pedig a kipufogófüst miatt évről évre egyre rosszabbá vált.

A táblát legalább egyszer átköltöztethették, sőt, minden jel arra mutat, hogy a feliratot is átfestették. Elég rosszul. – in: Tolnai Világlapja, 1934. augusztus 15.

A helyzetet Hegedős Gyula a harmincas évek hajnalán (Nemzeti Ujság, 1932. november 6., a teljes cikk itt) így ecsetelte:

“A budai alaguton nem szivesen gyalogol át a fővárosi ember. Csak akit a szükség hajt át. Gépkocsin, autóbuszon még elviselhető az “átkelés”, gyalogosan kényelmetlen feladat. Korom, füst, por és éktelen zaj gomolyog benne. Hófehér gallér szürkén érkezik át a másik oldalra.”

Az ódon tábla sem kerülte el a kor újságírójának figyelmét – a Magyarság egy rövidhíreket író munkatársa néhány sorbanNagy Emil (Pesti Hírlap, 1930. június 29., a teljes cikk itt olvasható) azonban egy hosszú bekezdésen át vágyik vissza a felirat által megidézett múltba:

“Épp belépni készülök az átmenetileg sötét helyre [az Alagútba], amikor felpilantva, a magasban megakad a szemem egy sárguló feliraton. Ugyan mi lehet oda irva? Mikor elolvastam, egy nénike megijedt, azt hivén, hogy valami pillanatnyi elmezavar tört ki rajtam. Igy szól a felirás: “A sebes hajtás, ostorcsattantás, zene, énekszó és minden lárma rendőrileg tilos.”… Ebben a percben éktelen tülköléssel eszeveszetten száguld el mellettem egy nagy autó… Ez nem tilos. De rendőrileg tilos az… ostorcsattantás!… Elérzékenyedem. Feltámad a lelkemben a régi szép világ, a fiatalság világa! Tilos az ostorcsattantás! Jaj be kedves tilalom! Istenem.. Istenem. Hová tette azóta a városi civilizáció az ostorcsattantást? Itt-ott még csattan egy-egy pofon, vannak még csattanó válaszok, csattan még a csók is, ámbár ma már inkább a csattantás nélküli néma, hosszu csókok divatosabbak, de ostor… ostor… az ma már talán csak a Hortobágyon csattan a gulyás karikásának a hegyén, de itt az Alagutban nem igen. […] Hová lett a büszke négyesfogat ostorhegyese! De kinek van ma már ahhoz kedve, hogy zeneszóval menjen végig az Alaguton? A régi lármák elköltöztek a másvilágra, a modern uj lármák pedig – sajnos – nem tilosak. […] Hát a sebes hajtás! Hová lett az a világ, amikor még a szegény konfliskocsisokat elitélte a rendőrség – sebeshajtásért? … Kedves dolog egy ilyen ittfelejtett, visszamaradt felirat! Ugy bámulok rá, mint ahogy télviz idején, hóban-fagyvan a befagyott tó mellett dideregve haladó vándor ránéz arra a tilalom-táblára, amelyen az áll, hogy: Itt tilos a fürdés.”

Hasonló korú, közterületen lévő tiltó táblák ma már nincsenek a városban, így a szürrealitásra vágyóknak be kell érniük a néhány bérház kapuján belépve még megtalálható, koldulást, kéregetést, házalást, vagy épp kintornázást tiltó, néhány esetben még golyónyomot is magukon viselő zománctáblákkal.

Budapest eltűnő utcai feliratai
Egy városképnek nem csak az épületek és terek, hanem az utcákon megjelenő feliratok is fontos részei. Budapest utcáin akár százéves darabokat is találhatunk, ezúttal ezek közül merítünk.

Nemsokára újra megújul az Alagút

Az azóta eltelt negyvenhat évben a Váralagút nem kapott teljes felújítást, így helyenként újra ijesztő állapotok uralkodnak. Ennek orvoslására idén ősszel, a Széchenyi lánchíd felújításável egyidőben indulhatnak meg az új mozaikburkolatot, ventilátoros légcserélési rendszert és LED-világítást hozó munkák, melyek következtében gyalogosként másfél, autósként pedig két évig kell majd a környéken a mostaninál jóval dugókra számítani.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.