Azahriah után még Tódor Botond operaénekes vezényletével jött egy Szózat-éneklés, majd a gigaprogramot moderáló Tóth Jakab bejelentette, hogy a közönséggel együtt történelmet írtak ma este, és kihirdette a koncert végét.
„Most múlik pontosan, engedem, hadd menjen” – idézte meg régi, nagy slágerét a Quimby indításképp, de aztán Kiss Tiborék egy tempósabb, forradalmi hangulatú dalukra váltottak, így mozgatva meg a közönséget Szabó és Pálinkás beszédei után.
A koncert végéhez közeledve, meglepetésvendégként, Szabó Bence és Pálinkás Szilveszter is színpadra lépett a közönség ovációja közepette, és szóltak a tömeghez:
Saiid fellépése végén hátat fordít a közönségnek, és Szabó Bence, Pálinkás Szilveszter illetve Hrabóczki Dániel, azaz Gundalf kivetített képe előtt tiszteleg.
A Hősök nevű együttes egyik tagja, Eckü a produkciójuk után ihletett állapotban az mondta: „Gulyás Gerinek üzenem, hogy a herémet rárakom a fejére az összes megafonos köcsögnek.
Segítségül szeretnék hívni valakit, aki egyszer már lebontott egy rendszert – konferálja fel Vitáris Iván Bródy Jánost, akit kitörő ömmel fogad a tömeg: „Legenda!” – skandálják.
Az Anima Sound System után a Puszi Együttes lépett színpadra, hogy előadja több mint tíz éve írt, elég beszédes Mit loptál ma Kolbász Viktor? című dalát:
A Kozmosz lépett színpadra (melynek Pál Zsombor kollégánk a frontembere), és előadták ma esti első és utolsó dalukat, a 2018-as Mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek címűt, amelynek soraiban felfedezhető némi szatirikus közéleti kommentár: