Gyerekként kifejezetten keveset voltam a Balatonnál, istenigazából sosem vonzott túlságosan. Valószínűleg ez egy korai élményből fakadhat, mikor a szüleimmel és a rokonsággal együtt lenéztünk a balatonfüredi strandra, a Balaton vízével való első érintkezésem pedig abban csúcsosodott ki, hogy a hínárokat szedegettem le magamról a nap jelentős részében. Persze akkor még nem értettem, hogy nem a kristálytiszta vize miatt imádják sokan tavat, hanem valami másért, ami igazából eléggé megfoghatatlan és körülírni is nehéz.
„Menjünk le a Balatonra!″
Mind ismerjük ezeket az örökbecsű mondatokat, mert hát aki Budapesten él, az lefelé fog menni a Balatonhoz, ami a térképet elnézve, igazából helyes megállapítás – de ezt ne is ragozzuk tovább. Ahogy Nápolyról írt korábbi beszámolómhoz hasonlóan, a felállás itt sem változott sokat: barátnőmmel együtt gondoltunk egyet, miszerint jó lenne idén is – hogy stílszerű maradjak – lemenni a Balatonhoz.
Autóval indultunk el, nem autópályán, mert szerettünk volna kisebb városokat, falvakat látni az út során, és amúgy sem siettünk, ez lényegében mind az öt ott töltött napunkra igaz volt. Nagyjából egy óra ötven perc utazás után megérkeztünk az apartmanba, amit egyébként elég nagy szerencsével, egy héttel a nyaralás előtt foglaltunk Facebookon keresztül. Jobb egyébként hónapokkal hamarabb nekikezdeni a szálláskeresésnek, mert főszezonban úgy 1% az esélye, hogy normális áron és normális helyen tudjatok megfelelő lakhatást találni.
Az apartman körülbelül másfél kilométerre feküdt a parttól, kényelmesen megközelíthető volt gyalog is szinte minden. Az öt éjszakáért 50.000 forintot csengettünk ki, ami az augusztusi árfekvéshez képest elég jónak számít, igaz, önellátóak voltunk, tehát a helyen kívül minden másról magunknak kellett gondoskodnunk. Én egyébként azt vallom, felesleges a szállásra sok pénzt költeni, mert
Hisz legtöbbször erről szól a nyaralás: az evésről és az ivásról, mert ilyenkor mindenki elengedi magát, és tömi magába a sült hekket, a palacsintát, dönti befelé a csapolt sört – hogy a legtradicionálisabb balatoni kajáknál maradjak.
Így a szállás költségeit érdemes a legkisebbre szűkíteni, hogy maradjon megfelelő keret az étkezésre és másfajta élményszerzésre is.
Almádi nyugalmassága mentőöv lehet a fővárosiaknak
Mindketten utáljuk a nyüzsgést, ennek ellenére Budapesten élünk. Épp ezért szeretünk viszonylag rövidebb időközönként kiugrani a fővárosból, hogy kieresszük a felgyülemlett gőzt valami nyugalmasabb helyen. Azt kell mondanom, Balatonalmádi talán az eddig legalkalmasabb helyszín volt erre.
Közel 9000 ember lakja a várost,
Egy nap tutira elég ahhoz, hogy Almádi főbb nevezetességeit körbejárd:
- ott az égbe nyúló fákkal tarkított Öregpark, amit Szent Erzsébet parkként is emlegetnek,
- a festményekkel díszített vasúti átjáró,
- az Óvári Messzelátó, ami a város jelképe,
- de megnézhetitek a helyi piacteret is, amit a helyi kistermelők vesznek be szerdán, szombaton és vasárnap,
- illetve művészeti értékkel bírnak a városban lévő templomok,
- de szintén izgalmas lehet a Vörös Homokkő Tanösvény, persze nem 35 fokos melegben.
Egyik sem kötelező látnivaló, mondjuk a kilátó azért elég király, de mivel öt napot nem akartunk csak a strandon eltölteni, így beiktattunk egy-két kitérőt a pihenésben. Külön dicsérendő, hogy Almádi rendkívül tiszta, nagyon rendbe van téve. Konkrétan szinte sehol nem találkoztunk szeméttel, a parkok gondozottak, az épületek külsőleg is rendben vannak, elegendő vásárlási lehetőség van szétszórva a városban, és persze eszméletlenül hangulatos Instagram-helyszínekbe fogsz belefutni bármelyik utcában.
Ajánlatos még hajókázni, ugyanis a part kikötőjéből járat indul Alsóörs-Csopak-Balatonfüred útvonalon Tihanyba, ami viszont már „kötelező programnak” minősül, ha Almádi környékén vagy. Már önmagában az apátság látványa megéri a fejenként 4000 forintos retúr hajójegyet, bár az is igaz, a közel másfél órás út sokaknak megterhelő lehet a Balaton vizén hullámozva.
Retrógasztronómia vagy újhullám?
Mint írtam, a balatoni nyaralásokhoz hasonló kikapcsolódás főként az evés körül centralizálódik, mondjon bárki bármit. Miután az apartmanhoz nem járt se reggeli, se ebéd, sem pedig vacsora, főzéssel pedig nem akartuk azt a kevéske öt napot elpazarolni, így minden nap kajálnunk kellett valahol. Ez részint a strandon belül, részint pedig azon kívül történt, bár összefonódások akadtak.
Miután megérkeztünk a városba, egyből a Jóbarátok Halsütöde felé vettük az irányt, mert a neten azt olvastam, lényegében kihagyhatatlan, hiszen a strand torkában van. Több évtizede áll már a hely töretlen népszerűséggel, mivel kevéssé vagyunk jártasak a halak terén, így megkérdeztem, mivel járunk a legjobban, majd kértünk egy rántott fogast, ami brutális méretű volt. Az biztos, hogy klasszikus az egész, hiszen
és ha minden cucc friss hozzá – nem fogod sajnálni azt a közel tízezer forintot, amit kipengetsz majd a sütödében.
Ezt követően már inkább a strandon belül kajáltunk, megfordultunk az újhullámos helyként aposztrofált Teraszon, ami igazából alig tűnik strandos büfének, mert felveszik a rendelést, kihozzák a kaját, ketten pedig viszonylag olcsón, három-négyezer forintért megkajáltunk. A burgerek a maguk módján retrók, de elég újítás van bennük ahhoz, hogy még csak ne is emlékeztessen a ’80-as, ’90-es években megszokott strandos hamburgerekre. A nemlángos meg egész érdekes koncepció, ha a klasszik ízektől elkacsintgatnál valamerre.
Utolsó napunkon benéztünk az Öregparkban található Liget Kávéházba, ami egyébként étteremként is működik, abszolút első osztályú kajákkal. Fantasztikus a helyszín, az 1920-as évektől üzemel, körülölelve hatalmas fákkal, a kiszolgálás és a vacsoránk is messze-messze megérte a közel tízezres cehhet.
Szóval a gasztronómia sokat változott az évtizedek alatt, de a retrót továbbra is árasztja magából, ha másból nem is, a büfék felépítéséből, kinézetéből adódóan mindenképp. És nyilván a legtöbb turista nem gourmet fogásokat akar kajálni, hanem szálkolbászt, pontyot, hamburgert és palacsintát, nagy újításokat pedig nem mindenki mer bevállalni, mert annak ára van – ha a közönség nem vevő rá.
Bulizni akkor ne is menjek?
Aki veszi a fáradságot, hogy utazás előtt megnézze, mégis hol fog öt napot eltölteni, az összességében hasznos tud lenni. Ugyanakkor Balatonalmádi kapcsán elég sok olyan véleményt olvastam, hogy gyerekekkel kifejezetten ajánlott a városba látogatni, mert csendes, nem zsúfolt, mint Siófok, és olyan embertömeg sem fog ránk zúdulni, mint Balatonfüreden. Jó, hogy így fel lehet készülni mindenből, de mit kezdjünk mi ketten, akik gyerek nélkül akarnak pihenni?
Mikor mi ott jártunk, épp a borhetek zajlottak, ami azért vonzotta a népeket rendesen, így éjjel egy- és két óráig mindenhol emberek szédelegtek a part közelében. És ha már a part: a bulizás helyett érdemes végigsétálni az Öregparkot teljes egészében, partostól, mindenestül, mert extra nagy feltöltődést tud nyújtani a nyugalmával és színességével.
Azt gondolom, nagyjából három pontban össze lehet foglalni, kiknek ajánlott igazán Balatonalmádi:
- azoknak, akik kedvelik a nyugalmat, és nem zavarja őket a partizás hiánya,
- azoknak, akik szeretnek jókat enni és inni, mert kifejezetten erős a város gasztronómiai szempontból,
- illetve azoknak, akik nem akarják a teljes nyaralást a strandon tölteni, és például felülnek egy hajóra, hogy körbejárják a környező városokat, mint amilyen Tihany is.
Egy galériával is megpróbálom alátámasztani a leírtakat:
Kiemelt kép: A szerző felvétele.
