Szórakozás

Aranyosi Péter: Soha nem készültem humoristának

zsingor-tunde
zsingor-tunde

2013. 06. 19. 08:21

A csend az én fegyverem. Ha nagyon zajonganak, akkor leviszem a hangom,elhallgatok. De általában azokat próbálom megszólítani, akiken látom, hogy rám figyelnek -mondja Aranyosi Péter humorista.

Aranyosi Pétert a Dumaszínházból ismerhetjük leginkább, most pedig a III. Budai Sörfesztivál nagykövetévé választották. A négy napos III. Budai Sörfesztivál reklámarca és nagykövete. A humoristátval egy finom Jászdózsai Köleses sör mellett beszélgettünk arról, hogy mit is jelent nagykövetnek lenni.

Mit takar az a cím, hogy te lettél az idei sörfesztivál nagykövete?
Aranyosi Péter: Azt, hogy végig kell kóstolnom az összes sört! Humoristaként népszerű arc vagyok, és ezen az arcon azért látszik, hogy nem vetem meg a jó söröket. A poénjaim között is bőven akadnak olyanok, amelyek az alkohol jótékony befolyásoltsága alatt születtek. 
Nagykövetként sajtóhírverést csinálok, bolyongok itt az emberek között, és behoztam a barátaimat a rendezők nagy örömére, mert ők is szintén nagy sörfogyasztók.

Ahogy találkoztunk a kapunál, rögtön egy rajongó lépett oda hozzád, s papír híján a karját íratta alá veled. Sokszor előfordul ez?
A.P.: Eléggé, de én nem bánom! Vannak olyan kollégáim, akik nem bírják, hogyha felismerik őket az utcán, engem viszont ez abszolút nem zavar. Szívesen osztok autógrammot és fényképezkedek idegenekkel, én örülök ennek. Hozzá tartozik ahhoz a színpadi léthez, amiben én is benne vagyok.

Sok poén szól Aranyosi Péter beszédhibájáról. Viszont, ahogy most beszélgetünk, én semmit nem hallok. Akkor hogy is van ez?
A.P.: Úgy, hogy nem én csinálok belőle poént, hanem a kollégáim. Én ritkán beszélek erről, viccem is csak egy van róla, de azt is Bödőcs találta ki: a Dumaszínház alkalmazott egy logopédus tanárt, de az ötödik óra után már ő is selypített. Ha-ha. Én inkább a nyomorúságaimmal foglalkozok, nem a beszédhibámmal, ugyanis az engem nem zavar.

Egyik reggel felkeltél, és azt mondtad, hogy humorista leszel?
A.P.: Ez egy sokkal hosszabb történet, mint most én azt el tudnám mesélni. Soha nem készültem humoristának, rádiókabarékban szerettem volna dolgozni. Ez a vágyam teljesült is, de a mikrofon másik végére nem önszántamból álltam. A Dumaszínház főnökei, Litkai Gergely és Aranyos Marica unszolására álltam színpadra. Az elején voltak nagyon nehéz fellépéseim, de azalatt a nyolc év alatt, amióta ezen a pályán vagyok, sikerült belerázódnom. 

Akkor most már nincs is lámpalázad
A.P.: De, most nagyon van. Minden fellépés előtt szoktam kicsit izgulni, de most kifejezetten. Ugyanis ez a hely 
humorista szempontból alkalmatlan a fellépésre. Ha rock sztár lennék, akkor könnyebb lenne, mert ez most itt egy koncert színpad. A stand up arról szól, hogy minél közelebb legyünk a közönséghez. A hömpölygő tömeg és a vaskorlátok ezt kicsit megnehezítik.

Akkor milyen csodafegyvert vetsz be, hogy magadra vond a nézők figyelmét?
A.P.: A csend az én fegyverem. Ha nagyon zajonganak, akkor leviszem a hangom, elhallgatok. De általában azokat próbálom megszólítani, akiken látom, hogy rám figyelnek.

Minden humoristától megkérdezik, hogy a történetek kitaláltak vagy abszolút valósak?
A.P.: A sztorijaim mind igazak, az már más dolog, hogy úgymond mi humoristák megkínáljuk a történetet, de attól függetlenül ezek nem kitaláltak.

Ennyire kalandos az életed?
A.P.: Egyrészt próbálok úgy élni, hogy az legyen, másrészt meg miskolci vagyok. Ez egyszerre a keresztem és az előnyöm is.

Ezt hogy érted?
A.P.: Miskolcinak lenni az egy provinciális létforma. Régen az ipara miatt egy virágzó város volt, ma már hanyatlóban van a fejlődés. De a régmúlt dolgai miatt a miskolciak mindig is más nézetet vallottak, ettől olyan fanyar humorúak az ottani emberek. Egy dunántúli barátnőm mondta, hogy fel lehet ismerni, hogy ki származik onnan. Mi furcsán őrültek vagyunk. Mint ahogy az angolok az írekre mondják, hogy nem normálisak.

És a szegedi emberekről mi a véleményed?
A.P.: Csak egy szegedit ismerek, Szegedi Béla repülőkapitányt. Ő ugyebár duplán szegedi, de amúgy nincs sok ismerősöm arrafelé. A város egyébként nekem nagyon bejön. Az árvíz után felépített városrész a sugárutakkal és a parkokkal egyszerűen zseniális. Amikor múltkor voltam Szegeden, a belvárosban egy zegzugos kis lakótelepre bukkantam a folyóparton, ami nagyon megtetszett. Szerintem nagyon élhető város lehet ez a Szeged.

Mikor láthatunk itt legközelebb?
A.P.: A fellépéseimet a Dumaszínház szervezi, de mivel a legutóbbi is nagy siker volt, így a nyári szezon után télen valamikor biztosan felbukkanok arrafelé.

Addig hol keressünk?
A.P.: A Dumaszínházban! Habár most csökkentett üzemmódban működünk, de júliusban és augusztusban is lesznek fellépéseink, valamint kint leszek a Szigeten, Debrecenben a Campusz Fesztiválon és a Dumafüreden.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.