Szórakozás

Két és fél órához nem elég egy csodaló

jeney-barbara
jeney-barbara

2012. 01. 22. 06:00

A Szeged 24 sorozatában bemutatja az Oscar-esélyes filmeket. Ezúttal a A hadak útjánt választottuk, elsősorban operatőri és rendezői bravúrjai miatt.

Sajnos annak ellenére, hogy Steven Spielberg rendezte a Hadak útján ( War Horse) című lovas filmet, nem mondhatnám, hogy túlságosan kiemelkedne korábbi alkotásai közül.

Spielberg ugyanis ugyanazt a hibát követte el, mint sok amerikai kollégája: az állat köré építették fel az egész filmet, nem figyelve a mellékszereplők játékára. Így hiába tekintjük végig a nagyon intelligens Joey nevű csodaló életét az I. világháború borzalmai alatt, hiába cserélődnek folyton a gazdái, egyszerűen egysíkúvá válik a film. Pedig a folyamatos színészváltás annyira hálás történetvezetési eszköz szokott lenni a rendezőnek, de sajnos az összes alak sablonos, jellemük nem elég kidolgozott, személyiségüket a főszereplő kivételével nem igazán ismerhetjük meg. Egyedül a film felénél, a nagypapájával élő hebrencs lánynál, Emilynél (Celine Buckens) kaptam fel a fejem egy pillanatra, harsányságával kitűnt a többiek közül, de ez is csak egy-két plánig tartott.

Hadak útján (hadak útján)Forrás: Fórum Hungary

A ló nyergében ülve folyamatosan pusztulnak el a gazdák, de annak ellenére, hogy pozitív szereplők; igazából nem sajnáljuk, nem visel meg minket a haláluk. Pont emiatt a folyamatos színész-, de semlegeses karakterváltás miatt válik unalmassá a film. Egyedül akkor válik izgalmassá a történet, amikor Joey élete kerül veszélybe, mert az ő természetének kidolgozását nem sajnálta Spielberg. Még a kiscsikó korától vele levő gazdáját, a főszereplő Albertet (Jeremy Irvine) se sikerül igazán kiismernünk, hiszen csak annyit tudunk róla, hogy szereti a lovát, jól bánik vele, ami szimpatikussá teszi, de őt se ismerjük meg igazán.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy a Szeged24 akkor mégis miért sorolta az Oscar-esélyes filmek közé A hadak útjánt? Ha a szereplők kidolgozottsága nem is a legjobb, de a helyszínválasztás, a rendezői megoldások fantasztikusak. Mindenben érezhető az aprólékosság és a játékosság. Gondolok itt például a kacsára, ami folyton betolakszik a képbe, megkergeti a pénzsóvár földesurat. A géppisztolyok felé rohanó lovasseregre, amely a fejetlenség és az értelmetlen halál nagyszerű kifejezés módja. A malomra, a búzamezőre, az árkokra, a drótokkal, roncsokkal teli hadszíntérre. S emellé egy nagyon okos operatőri (Janusz Kaminski) és vágói (Michael Kahn) munka társul. Ennek az ötvözetére remek példa az a váltás, mikor megmutatják, hogy Albert is már katona lett. De említhetem, a sűrű nagytotál plán választást, gyönyörű tájképeket látunk, ezek igazán hangulatossá teszik filmet.

Az utóbbi megoldások viszont egy gyenge karakterábrázolás mellett csak puszik a sebre, sajnos ettől még egy átlagos lovas filmet kaptunk.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Mentőkhöz menekült az elkószált 14 éves kutya

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.