Tavaly a vadasparkban három zöldszárnyú ara jött világra, amelyek szépen felcseperedtek, jelenleg is az állatkert lakói. Idén Klárika, az arafióka egymagában képviseli a nagyméretű papagájok legifjabb nemzedékét.
A Szegedi Vadaspark zöldszárnyú ara tojópárja nem üli a tojást, így azt egy tenyésztőnél kellett kikeltetni, és az újszülött fiókát is a szakember, pontosabban papagáj-nevelőszülők gondozták egészen hathetes koráig.
Klárikát akinek nemét egyelőre nem tudni, mivel a zöldszárnyú arák hímjei és tojói egyformák, és csak genetikai vizsgálattal különböztethetők meg már néhány napja Salkovics Dóra neveli, aki tavaly világra jött testvéreinek is gondját viselte.
A zöldszárnyú arák Dél-Amerika trópusi esőerdeiben élnek. A hobbiállattartók kedvelt madarai, míg a szomszédok körében általában kevésbé népszerűek, hiszen hangjuk nagyon erős, sőt – zárt térben, huzamosan emberi fülnek elviselhetetlen, hiszen erőssége a 105 decibelt is meghaladja, míg az egészségügyi határérték 65 decibel. Annak, aki ara tartására vállalkozik, tisztában kell lennie azzal is, hogy a nagytestű papagájok csőre, amely a legerősebb trópusi csonthéjas terméseket is megroppantja, emberi kézre és bútorra egyaránt veszélyes szerszám lehet.
A kézben nevelt arák lényegesen csendesebbek vadon vagy röpdében felnőtt társaiknál, és kiválóan utánozzák gondozójuk hangját. A tavaly világra jött fiókák például gyakran köszönnek hellóval, de megpróbálják visszaadni a látogatók nevetését és a békák brekegését is.
Egyedtől függ, meddig szorul az arafióka a pótmama segítségére: akadnak olyan madarak, amelyek már félévesen képesek az önálló táplálkozásra, másokat azonban egy-másfél éves korukig is gondozóik etetnek.
