Doyle volt a modellje ugyanis a “We Can Do It!” szlogenű plakátnak, amivel később a feminista mozgalmak is ikonjukká választották a Rosie the Riveter, azaz Szegecselő Róza névre keresztelt alakot.
Doyle azonban minderről nem tudott, egészen 1982-ig, amikor egy magazinban meglátta a plakát egyik reprodukcióját, és felismerte benne önmagát – számolt be az AFP-nek Stephanie Gregg, az asszony lánya. Mint kiderült, anyja 1942-ben egy michigani fémmegmunkáló üzemben dolgozott, amikor a United Press fotóriportere felkereste a gyárat, hogy képeket készítsen az amerikai nők háborús erőfeszítéseiről.
A fotós mások mellett lefényképezte a 17 éves Doyle-t is, ám arca csak akkor vált ismertté, amikor J. Howard Miller grafikus elkészítette a háborús propagandaplakátot, felhasználva a nő portréját. A poszter végül a nyolcvanas években futott be igazi karriert, amikor az amerikai feminista mozgalmak elővették, és az önálló nő szimbólumává tették a rajta szereplő alakot.
A plakáton szereplő figurának egyébként Doyle csak az arcát adta, a jellegzetesen ökölbe szoruló kéz és az izmos kar nem az övé, azokat csak utólag rajzolta a grafikus a képhez. Stephanie Gregg szerint édesanyja kifejezetten karcsú volt, és soha nem volt a képen szereplő nőéhez hasonló bicepsze.
A dolgozó nő szimbólumává vált Doyle ráadásul a plakát alapját képező fotó elkészülte után két héttel kilépett a fémmegmunkálóból. Egy munkatársnője ugyanis súlyosan megsérült munka közben, és Doyle attól tartott, hogy ő is megsebesülhet, és fel kell hagynia a csellózással.
A We Can Do It! plakát az évek során hatalmas karriert futott be: számtalan reprodukciója mellett pólókon, bögréken és különféle ajándéktárgyakon tűnt már fel, sőt, az Egyesült Államokban postai bélyeg is lett belőle.
